Archive:A halálokokra vonatkozó statisztika

2020. júniusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. október.

This Statistics Explained article has been archived on 26 August 2021.

Highlights

2017-ben az EU-27 tagállamai közül Magyarország számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról a tüdőrák és a vastagbélrák tekintetében.

2017-ben az öngyilkosságból származó halálozás standardizált aránya Ciprus, Görögország és Málta esetében volt a legalacsonyabb az EU-27-ben.

A standardizált halálozási arány az EU-27-ben 2016-ban szinte valamennyi fő halálok tekintetében magasabb volt a férfiak, mint a nők körében.

Halálokok – standardizált halálozási arány, EU-27, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Ez a cikk az Európai Unióban (EU) nyilvántartott halálokokról mutat be friss statisztikai adatokat. A halálesetek és a mögöttes halálokok összekapcsolása révén felmérhető a különböző konkrét betegségek és egyéb okok által előidézett halál kockázata. Ezek a számadatok azután tovább elemezhetők életkor, nem, a halál bekövetkezésének helye / az elhunyt lakóhelye szerinti ország, illetve régiók (NUTS 2. szint) szerint a standardizált halálozási arányszám használatával.

Full article

Főbb statisztikai eredmények

Az EU-27 legfrissebb, halálokokra vonatkozó adatai a 2016-os referencia-időszakra állnak rendelkezésre, míg az egyes uniós tagállamok tekintetében csaknem minden esetben rendelkezésre állnak a 2017-es adatok. Az 1. táblázat szerint a keringési rendszer betegségei és a rák (rosszindulatú daganatok) jelentették messze a leggyakoribb halálokot az EU-27-ben.

1. táblázat: Halálokok – standardizált halálozási arány, 2017
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

2006 és 2016 közötti változások

A rákra, az ischaemiás szívbetegségekre és a közlekedési balesetekre vonatkozó standardizált halálozási arányok 2006 és 2016 között csökkenő tendenciát mutattak

2006 és 2016 között a férfiak esetében 11,1%-kal, a nők esetében 5,1%-kal csökkent az EU-27-ben a rákos megbetegedésekkel összefüggő standardizált halálozási arány (lásd az 1. és a 2. ábrát). Ennél nagyobb mértékű csökkenés volt tapasztalható az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozások terén – itt a férfiaknál 28,4%-kal, a nőknél 34,2%-kal esett vissza a halálozási arány. Ezt is meghaladta a közlekedési balesetek miatti halálozások arányszámának csökkenése, ez a férfiaknál 40,7%, a nőknél 41,3% volt. A mellrákkal összefüggő standardizált halálozási arány 6,9%-kal csökkent a nőknél, azaz gyorsabb ütemben, mint az összes női rákos megbetegedésre vonatkozó, átfogó arányszám (5,1%). Ezzel szemben az idegrendszeri megbetegedésekkel összefüggő halálozási arány a férfiaknál 23,2%-kal, a nőknél 25,7%-kal emelkedett. 2009 és 2016 között a tüdőrák (beleértve a légcső- és a hörgőrákot is) standardizált halálozási arányszáma a férfiak esetében 11,7%-kal csökkent, a nők esetében pedig 15,2%-kal nőtt.

1. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 lakosra, férfiak, EU-27, 2006–2016
(2006 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)

2. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 lakosra, nők, EU-27, 2006–2016
(2006 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr2)

Halálokok az EU-27 tagállamaiban, 2017

2016-ban az ischaemiás szívbetegségek esetében a standardizált halálozási arány 100 000 lakosra 119,4 halálozás volt az EU-27-ben

A keringési rendszer betegségeit előidézheti többek között a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a dohányzás. A leggyakoribb keringéssel összefüggő halálokok az ischaemiás szívbetegségek és a cerebrovascularis betegségek (agyérbetegség). Az EU-27-ben 2016-ban 100 000 lakosra vetítve 119,4 halálesetet az ischaemiás szívbetegségek okoztak. Az EU-27 tagállamaiban az ischaemiás szívbetegségek tekintetében a standardizált halálozási arány Litvániában, Magyarországon, Szlovákiában és Lettországban volt a legmagasabb. Ezekben az országokban a 100 000 lakosra jutó halálozások száma 369,8 és 536,2 között volt 2017-ben. A skála másik végén Franciaország (2016-os adatok), Hollandia, Spanyolország, Portugália, Belgium, Dánia, Luxemburg és Olaszország található, ahol 2017-ben 100 000 lakosra kevesebb mint 100 ilyen halálozás jutott. Ugyanez volt a helyzet Liechtenstein, Norvégia és Svájc esetében.

A tüdőrák és a vastagbélrák tekintetében Magyarország számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról

A rák mindegyik uniós tagállamban jelentős halálok volt 2016-ban: minden 100 000 lakosra átlagosan 257,1 ezzel összefüggő halálozás jutott az EU-27-ben. A rák leggyakoribb – 100 000 lakosonként több mint 10,0 halálozást túllépő standardizált halálozási arányt eredményező – formája a légcső, a hörgő és a tüdő, a vastagbél, a szigmabél és a végbél találkozási pontja, a végbél, a végbélcsatorna és a végbélnyílás, a mell, a hasnyálmirigy, a prosztata, valamint a gyomor, a máj és az epevezeték rosszindulatú daganata volt.

Rákbetegségben Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában és Szlovéniában hunytak el a legtöbben – ezekben az országokban 100 000 lakosra vetítve 308,1 felett volt a halálozási arány 2017-ben. Lettországban és Lengyelországban, valamint Szerbiában is e szinthez nagyon közeliek voltak a halálozási arányok. A tüdőrák-eredetű standardizált halálozási arány 2017-ben Magyarországon volt messze a legmagasabb az uniós tagállamok között (100 000 lakosra 89,2 halálozás); ezt követte Horvátország (100 000 lakosra 68,4 halálozás), Lengyelország és Dánia (100 000 lakosra 67,0 és 66,8 halálozás); Szerbiában ugyancsak viszonylag magas volt a standardizált halálozási arány (69,3 halálozás 100 000 lakosra vetítve). A vastagbélrák standardizált halálozási aránya szintén Magyarországon volt a legmagasabb 2017-ben (100 000 lakosra 53,1 halálozás). Emellett Horvátország 100 000 lakosra vetítve 48,4 halálesetről, Szlovákia pedig 100 000 lakosra vetítve 46,9 halálesetről számolt be.

A légzőszervi betegségek jelentették a harmadik leggyakoribb halálokot az EU-27-ben

Az EU-27 tagállamaiban 2016-ban a keringési rendszer betegségei és a rák után a harmadik leggyakoribb halálokot a légzőszervi betegségek adták (100 000 lakosra átlagosan 75,0 halálozás). A halandóság leggyakoribb okai e betegségcsoporton belül a krónikus alsó légúti megbetegedések voltak, amelyeket az egyéb alsó légúti megbetegedések és a tüdőgyulladás követett. A légzőszervi betegségek összefüggésben vannak az életkorral, mivel az e betegségek okozta halálozások túlnyomó többsége a 65 éves és annál idősebb népesség körében következik be.

A légzőszervi betegségekkel összefüggő standardizált halálozási arány 2017-ben Írországban volt a legmagasabb az uniós tagállamok között (100 000 lakosra 135,5 halálozás). Írországot Dánia (100 000 lakosra 123,5 halálozás), Ciprus és Portugália követte (100 000 lakosra 116,3 és 116,2 halálozás). Törökországban (100 000 lakosra 158,6) és az Egyesült Királyságban (100 000 lakosra 136,0) ugyancsak magas volt ez az arány.

Az öngyilkosságok esetében Ciprus, Görögország és Málta számolt be a legalacsonyabb standardizált halálozási arányról

A külső halálokok kategóriájába többek között a szándékos önártalom (öngyilkosság) és a közlekedési balesetek okozta halálozások tartoznak. Noha az öngyilkosság nem tartozik a vezető halálokok közé, és valószínű, hogy egyes EU-27-tagállamok adatai a ténylegesnél alacsonyabb értékek bejelentése miatt nem tükrözik a valóságot, ez a halálok általában társadalmi szinten fontos problémák jelzőjének tekinthető. 2016-ban 100 000 lakosra vetítve átlagosan 10,8 haláleset történt öngyilkosság eredményeképpen az EU-27-ben. Az öngyilkosságok esetében 2017-ben a legalacsonyabb standardizált halálozási arányról Ciprus (100 000 lakosra 4,1 halálozás), Görögország és Málta (100 000 lakosra 4,5 illetve 4,6) számolt be, de viszonylag alacsony – 100 000 lakosra kevesebb mint 8,0 haláleset – volt ez az arány Olaszországban és Szlovákiában is; az 1. táblázatban szereplő további országok közül Törökországban és az Egyesült Királyságban volt még alacsony (100 000 lakosra 3,8 illetve 7,5) az öngyilkosságokból eredő halálozási arány. Az öngyilkosság tekintetében a halálozási arány Litvániában 2,4-szerese (100 000 lakosra 25,8 halálozás) volt az EU-27 átlagának (2016-os adat).

A közlekedési balesetek miatti halálozások standardizált aránya Svédországban, Írországban, Luxemburgban és Dániában volt a legalacsonyabb

Bár a közlekedési balesetek mindennaposak, az EU-27 területén 2016-ban alacsonyabb volt a közlekedési balesetek miatti halálozások gyakorisága (standardizált halálozási arány: 100 000 lakosra 6,0 halálozás), mint az öngyilkosságoké. A közlekedési balesetek tekintetében a standard halálozási arány Romániában, Horvátországban és Lengyelországban volt a legmagasabb 2017-ben (100 000 lakosra több mint 9,0 halálozás), míg a skála másik végén Svédországban, Írországban, Luxemburgban és Dániában egyaránt 2,9–3,6 közlekedési baleset miatti haláleset jutott 100 000 lakosra. Az EFTA-országok közül ugyancsak 4,0-nél alacsonyabb volt a 100 000 lakosra jutó, közlekedési baleset miatti halálesetek száma Izlandon, Norvégiában és Svájcban, az összes ország közül a legalacsonyabb számot (2,5 haláleset 100 000 lakosra) pedig az Egyesült Királyság jelentette.

Halálokok 2016-ban nemek szerint

A standardizált halálozási arány szinte valamennyi fő halálok tekintetében magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében

2016-ban az EU-27 standard halálozási arányszámai (a mellrák kivételével) valamennyi fő halálok tekintetében magasabbak voltak a férfiak, mint a nők esetében (lásd a 3. ábrát). A túlzott alkoholfogyasztás és a kábítószer-függőség tekintetében a standard halálozási arány a férfiak esetében több mint 4,0-szerese, az öngyilkosság és a HIV tekintetében pedig 3,8-, illetve 3,4-szerese volt a nők esetében feljegyzett értéknek.

3. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány, EU-27, 2016
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Bár a rák miatti halálozások aránya általában magasabb volt a férfiak, mint a nők körében, bizonyos típusú rákbetegségek túlnyomóan az egyik nemre jellemzők (ilyen a nők esetében a mellrák), illetve csak egy-egy nemre korlátozódnak (ilyen a nők esetében a méhrák, a férfiaknál pedig a prosztatarák). A mellrák 100 000 nőre 32,7 halálozásért felelt 2016-ban az EU-27 területén. 2017 vonatkozásában a legmagasabb arányról e tekintetben Szlovákia (100 000 nőre 40,7 halálozás), Luxemburg (100 000 nőre 40,3 halálozás), Írország (100 000 nőre 37,8 halálozás), Magyarország (100 000 nőre 37,4 halálozás) és Dánia (100 000 nőre 37,2 halálozás) számolt be. Ezzel szemben 2017-ben 100 000 nőre kevesebb mint 30,0 mellrákeredetű haláleset jutott Spanyolországban, Svédországban, Litvániában, Portugáliában, Máltán, Finnországban, Csehországban és Bulgáriában, továbbá az EFTA-országok közül Liechtensteinben, Norvégiában és Svájcban, a tagjelölt országok közül pedig Törökországban.

Az ischaemiás szívbetegségek miatti halálesetek száma a férfiak és a nők körében egyaránt Litvániában, Magyarországon, Szlovákiában és Lettországban volt a legmagasabb

2017-ben az ischaemiás szívbetegségek miatti standardizált halálozási arányszám a férfiak és a nők körében is Litvániában, Magyarországon, Szlovákiában és Lettországban volt a legmagasabb, míg Franciaországban (2016-os adatok) és Hollandiában a legalacsonyabb. Az ischaemiás szívbetegségek miatti halálozási arány minden uniós tagállamban egyöntetűen magasabb volt a férfiak körében (lásd a 4. ábrát); a nemek közötti legnagyobb különbséget – az abszolút számokat tekintve – Lettországban és Litvániában észlelték: Lettországban a férfiak körében 544,7/100 000, a nők körében 282,0/100 000 volt az arány, ami 262,6/100 000 különbséget jelent; Litvániában 257,3/100 000 volt a különbség.

4. ábra: Ischaemiás szívbetegségek okozta halálozások – standardizált halálozási arány, 2017
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Hasonlóképpen az öngyilkosság miatti halálozások standard aránya is egyöntetűen magasabb volt a férfiak, mint a nők esetében (lásd az 5. ábrát). A nemek közötti abszolút eltérés 2017-ben Litvániában volt a legnagyobb: itt a 100 000 lakosra vetített arány a férfiak esetében 47,2, a nők esetében pedig 9,1 volt. Ugyanakkor a férfiak és a nők arányszámából képzett egyszerű hányados alapján Lengyelországban és Romániában az érintett férfiak aránya 7,0-szerese volt a nőkének. A két nembeli érintettek arányszámának hányadosa Spanyolországban, Finnországban, Dániában, Luxemburgban, Belgiumban, Svédországban és Hollandiában volt a legkisebb, ezekben az országokban a férfiak arányszáma legfeljebb 3,1-szerese volt a nőkének.

5. ábra: Öngyilkosság okozta halálozások – standardizált halálozási arány, 2017
(100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

Halálokok 2017-ben a 65 évnél fiatalabbak körében

A 65 évnél fiatalabbak körében a vezető halálokok viszonylagos jelentőségüket tekintve némileg eltérőek voltak (lásd a 2. táblázatot). Ebben a korcsoportban a rák volt a leggyakoribb halálok – a standardizált halálozási arány tanúsága szerint 2016-ban az EU-27-ben 100 000 lakosra átlag 77,3 ezzel összefüggő halálozás jutott –, a második helyen pedig a keringési rendszer betegségei álltak (100 000 lakosra 44,8 haláleset). A teljes lakosságra vonatkozó adatoktól eltérően a 65 évnél fiatalabbak esetében a légzőszervi betegségek nem szerepeltek a három leggyakoribb halálok között: az e betegségekkel összefüggő standardizált halálozási arány nemcsak a rák vagy a keringési betegségek halálozási arányainál, hanem az emésztőrendszeri megbetegedésekből származó halálesetek arányánál (ez utóbbit a 2. táblázat nem tartalmazza), továbbá a baleset (a 2. táblázat csak a közlekedési baleseteket tartalmazza) és az öngyilkosság miatti halálesetek arányánál is alacsonyabb volt.

2. táblázat: Fő halálokok a 65 év alattiak körében, 2017
(standardizált halálozási arány 100 000 lakosra)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr2)

2006 és 2016 között a 65 év alattiak esetében a 6. ábra tanúsága szerint az összes olyan fő halálok esetében csökkent a halálozási arány az EU-27 területén, amelyre vonatkozóan rendelkezünk idősorral. Különösen nagy visszaesés mutatkozott a közlekedési balesetek és az ischaemiás szívbetegségek miatti halálesetek tekintetében, ahol a halálozási arány 44,6%-kal, illetve 32,7%-kal csökkent ebben az időszakban.

6. ábra: Halálokok – standardizált halálozási arány 100 000 hatvanöt évnél fiatalabb lakosra, EU-27, 2006–2016
(2006 = 100)
Forrás: Eurostat (hlth_cd_asdr) és (hlth_cd_asdr)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Halálokok: táblázatok és ábrák (angol nyelven)

Adatforrások

A halálokokra vonatkozó statisztika a következő két pilléren alapul: a halottvizsgálati bizonyítványon szereplő, a halál okának megállapítására használható egészségügyi adatok, valamint a halálokoknak a WHO-BNO rendszer szerinti kódolása. A népességben bekövetkező halálozások nyilvántartásának alapja a halált előidéző ok, vagyis „a halálhoz vezető kóros események folyamatát közvetlenül elindító betegség vagy sérülés, illetve a halálos sérülést okozó baleset vagy erőszakos cselekmény körülményei” (az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése által elfogadott meghatározás).

A halálokokra vonatkozó statisztika érvényességét és megbízhatóságát bizonyos mértékig a bizonyítványt kiállító orvos által szolgáltatott adatok minősége is befolyásolja. A pontatlanságnak számos oka lehet, ideértve a következőket:

a halottvizsgálati bizonyítvány kibocsátásakor előforduló hiba;
az orvosi diagnózissal kapcsolatos problémák;
a halál fő okának kiválasztása;
a halál okának kódolása.

Előfordulhat, hogy a halál oka nem egyértelmű. A halottvizsgálati bizonyítványon szereplő egészségügyi adatoknak a közvetlenül a halált okozó betegség mellett tartalmazniuk kell az elhunyt kórtörténetéhez kapcsolódó okozati láncolatot is. Olyan egyéb lényeges egészségügyi problémák is feltüntethetők, amelyek ugyan nem kapcsolódnak a közvetlenül a halált okozó betegséghez, ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolhatták a betegség lefolyását, és így hozzájárulhattak a halálozáshoz. Esetenként valóban megfogalmazódik a kritika, miszerint a várható élettartam növekedése és a megbetegedések ezzel összefüggő változásai miatt egyre valószerűtlenebb a halál okaként egyetlen betegséget feltüntetni. A 65 éves és annál idősebb elhunytak többsége esetében a számos lehetséges halálok közül egyetlen kiválasztása némileg félrevezető lehet. Emiatt egyes uniós tagállamok mérlegelni kezdték több ok kódolásának lehetőségét. Az Eurostat a halálokokra vonatkozó európai adatok minőségének javítása és összehasonlíthatóságának fokozása érdekében támogatta a tagállamokat az IRIS nevű közös automatizált kódolási rendszer kifejlesztésében.

Az európai standard népesség felülvizsgálata

Az egyes halálokok miatt bekövetkező halálesetek számát a lakosság létszámának viszonylatában is ki lehet fejezni. Erre a célra a nyers halálozási arány helyett érdemes a standardizált halálozási arányt használni, mivel az független a lakosság életkor és nem szerinti összetételétől: minthogy a halálokok többsége esetében jelentős eltérések figyelhetők meg az életkor és a nem függvényében, a standardizált halálozási arány használata megkönnyíti az időbeli és az országok közötti összehasonlítást.

A nyers arányszámok standardizálásához használt európai standard népesség 1976-ból származott, ezért itt volt az ideje, hogy a hetvenes évek közepe óta az Unió népességének életkori szerkezetében bekövetkezett változásoknak megfelelően kiigazítsák azt. A tagállamokkal megállapodás született a felülvizsgált európai standard népességről (ESP). A séma kiterjed az EU-27 tagállamaira (Horvátország kivételével), az Egyesült Királyságra és az EFTA országaira. A számítások a 2010-ben a 2011–2030 közötti időszakra készült népességi előrejelzéseken alapulnak. A felülvizsgált ESP 2013 nyara óta van használatban.

Az e cikkben bemutatott táblázatokban a következő jelölési konvenciót alkalmaztuk:

dőlt betű	előre jelzett, ideiglenes vagy becsült érték, amely valószínűleg változni fog;
:	az érték nem áll rendelkezésre, bizalmas vagy nem megbízható.

Háttér

A halálokokra vonatkozó statisztika az egyik legrégebb óta készülő egészségügyi statisztika, amely tájékoztatást nyújt az időbeli alakulásról, valamint a halálokok terén az országok között megfigyelhető különbségekről. E statisztika kulcsszerepet játszik az európai uniós polgárok egészségi állapotával kapcsolatos általános információs rendszerben, ugyanis az adatokból következtetni lehet arra, hogy mely megelőző és orvosi-gyógyászati intézkedésekkel vagy kutatási beruházásokkal növelhető a népesség várható élettartama.

Átfogó európai megbetegedési statisztikák hiányában gyakran a halálokokra vonatkozó adatokat használják az Európai Unió egészségügyi rendszereinek értékelésére, sőt azok emellett a tényalapú egészségügyi politikában is felhasználhatóak.

Az Unió átfogó megközelítést ösztönöz a súlyos és krónikus betegségek visszaszorítása érdekében. Ehhez több ágazaton átívelő, integrált fellépésre lenne szükség a kockázati tényezők tekintetében, és ezzel egyidejűleg az alábbiak révén erőfeszítéseket kellene tenni az egészségügyi rendszerek megelőzési és ellenőrzési intézkedéseinek megerősítésére:

fokozni kell a nemzeti statisztikák megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát, hogy azok megfelelő útmutatást nyújthassanak az eredményes szakpolitikák kidolgozásához;
támogatni kell azokat a figyelemfelhívó és betegségmegelőző kampányokat, amelyek kifejezetten a nagy kockázatot képviselő csoportokat és egyéneket célozzák meg;
az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében módszeresen integrálni kell a szakpolitikákat és a fellépéseket;
valamint partnerségeket kell létrehozni egyes betegségek, például a rák tekintetében.