Archive:A megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó statisztika

2020. januárban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. április.

This Statistics Explained article has been archived on 4 January 2021.

Highlights

Az EU-ban elfogyasztott energia 18,9%-a megújuló energiaforrásból származott 2018-ban, a cél a 20% elérése 2020-ra.

A megújuló energiaforrásokból származó energia részaránya a közlekedésben 8,3%-ot ért el 2018-ban az EU-n belül.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya, 2018
(a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

Az európai zöld megállapodás (COM(2019) 640 final) elnevezésű, rendkívül ambiciózus intézkedéscsomag célul tűzi ki, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges kontinense legyen, és biztosítani kívánja, hogy az európai polgároknak és vállalkozásoknak hasznukra váljék a fenntartható zöld gazdaságra való átállás.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazásának számos potenciális előnye van, többek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése, az energiaellátás diverzifikációja és a fosszilis tüzelőanyagok piacaitól (különösen a kőolaj- és a földgázpiacoktól) való kisebb függőség. A megújuló energiaforrások bővülése ösztönözheti az EU-n belüli foglalkoztatást is új „zöld” technológiai munkahelyek teremtésével.

Ez a cikk a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányára vonatkozó legfrissebb európai uniós statisztikai adatokat mutatja be egyrészt általában, másrészt pedig három nagy fogyasztó ágazatra (bruttó villamosenergia-fogyasztás; fűtés, melegvíz-szolgáltatás és hűtés; közlekedés) lebontva. A megújuló energiaforrások magukban foglalják a szélenergiát, a napenergiát (hőenergia, fotovoltaikus napenergia, koncentrált napenergia), a vízenergiát, az árapály-energiát, a geotermikus energiát, a hőszivattyúk segítségével hasznosított környezeti hőt, a bioüzemanyagokat és a hulladék megújuló részét.

Full article

A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya csaknem a kétszeresére nőtt 2004 és 2018 között

Az EU arra törekszik, hogy 2020-ra teljes bruttó energiafogyasztásának 20%-a származzon megújuló energiaforrásokból. Ezt a célt a tagállamoknak saját célerőirányzatuk teljesítésével, együttesen kell elérniük; azt pedig, hogy az egyes tagállamok a megújuló energiaforrások hasznosításának fejlesztéséről milyen pályát követve gondoskodnak, a nemzeti cselekvési tervek határozzák meg. Az 1. ábra bemutatja a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányára vonatkozó legfrissebb rendelkezésre álló adatokat és a 2020-ra meghatározott célelőirányzatokat. 2018-ban a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya az EU teljes bruttó energiafogyasztásán belül 18,9% volt, szemben a 2004-es 9,6%-kal.

Ez a pozitív fejlemény a megújuló energiaforrásokból származó energia részarányának növelésére vonatkozó jogilag kötelező célkitűzéseknek köszönhető, amelyeket a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv ír elő. Bár az EU egésze jó irányban halad ahhoz, hogy elérje a 2020-as célokat, bizonyos tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a következő két fő céllal kapcsolatos kötelezettségeik teljesítése érdekében: a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli összaránya (lásd az 1. ábrát) és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált energián belüli részaránya (amelyet ebben a cikkben bővebben is elemzünk, lásd a 2. ábrát és a 4. táblázatot).

1. ábra: A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya, 2018
(a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

Svédország, ahol a teljes bruttó energiafogyasztás több mint felét (54,6%-át) a megújuló energiaforrásokból előállított energia teszi ki, 2018-ban messze a legnagyobb részaránnyal rendelkezett az EU-tagállamok között, megelőzve Finnországot (41,2%), Lettországot (40,3%), Dániát (36,1%) és Ausztriát (33,4%). A skála másik végén a megújuló energiaforrások legkisebb részarányával Hollandia (7,4%), Málta (8,0%), Luxemburg (9,1%) és Belgium (9,4%) rendelkezett. A 2018. évre rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján Franciaország és Hollandia esetében a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányát legalább 6,4, illetve 6,6 százalékponttal kell növelni a célelőirányzat teljesítéséhez. Ezzel szemben a tagállamok közül tizenkettő már meghaladta a 2020. évi célelőirányzatot; különösen nagy mértékben – 5,0 és 8,0 százalékpont közötti értékkel – teljesítette túl a célelőirányzatokat Horvátország, Svédország, Dánia és Észtország.

Az 1. táblázat bemutatja az összes adatszolgáltató ország adatait és ütemterv-előirányzatát.

1. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya, 2004–2018
(a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

A cikk hátralévő részében található statisztikai adatok arról adnak képet, hogy hogyan alakult 2004 és 2018 között a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a három nagy energiafogyasztó ágazatban (bruttó villamosenergia-fogyasztás; fűtés, melegvíz-szolgáltatás és hűtés; közlekedés).

A villamosenergia-előállítás területén a szélenergia a legfontosabb megújuló energiaforrás

A 2009/28/EK irányelv számításba vételi szabályai értelmében a víz- és a szélenergia hasznosításával termelt villamos energiát az időjárási körülmények éves ingadozásának figyelembevétele érdekében normalizálni kell (a vízenergiát a legutóbbi 15 évre, a szélenergiát pedig a legutóbbi 5 évre). Az e cikkben található adatokat ezzel a módszerrel határoztuk meg.

A 2008 és 2018 között megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia mennyiségének növekedése főként három megújuló energiaforrás térnyerését tükrözi az EU-n belül: elsősorban a szélenergiáét, kisebb mértékben a napenergiáét és a szilárd bioüzemanyagokét (ez utóbbiba beleértve a megújuló hulladékot is). A 2018. évben a szélenergia volt az EU megújulóalapú villamosenergia-termelésének legfontosabb energiaforrása. A vízenergia hasznosításával előállított villamos energia részaránya az egy évtizeddel korábbihoz hasonló volt. Ezzel szemben az EU-ban a napenergia felhasználásával, illetve a szélerőművekben előállított villamos energia mennyisége 15,5-szer, illetve 2,9-szer volt nagyobb 2018-ban, mint 2008-ban. Különösen szembetűnő volt a napenergiából előállított villamos energia mennyiségének növekedése a 2008-as 7,4 TWh-ról a 2018-ban mért 115,0 TWh-s szintre.

A tagállamok között jelentős eltérések figyelhetők meg. Ausztriában (73,1%), Svédországban (66,2%) és Dániában (62,4%) a felhasznált villamos energia legalább háromötödét megújuló energiaforrásból – többségében a víz- és a szélenergia hasznosításával – állították elő, míg Lettországban (53,5%) és Portugáliában (52,2%) is a felhasznált villamos energia több mint fele megújuló energiaforrásokból származott. Ezzel szemben Cipruson (9,4%), Luxemburgban (9,1%), Magyarországon (8,3%) és Máltán (7,1%) a megújuló energiaforrások hasznosításával termelt villamos energia részaránya 10%-nál kisebb volt (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a bruttó villamosenergia-fogyasztáson belül, 2004–2018
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

A fűtés, melegvíz-szolgáltatás és hűtés céljára felhasznált energia több mint egyötöde származik megújuló energiaforrásokból

A 2018. évben a megújuló energiaforrások az EU fűtési, melegvíz-szolgáltatási és hűtési célú teljes energiafogyasztásának 21,1%-át adták. Ez jelentős növekedés a 2004-es 11,7%-hoz képest. A növekedést az ipar, a szolgáltatások és a lakosság által (az épületekben) felhasznált mennyiségekben tapasztalt növekedés együtt okozta. Az adatok a hőszivattyúk segítségével hasznosított aerotermikus, geotermikus és hidrotermikus hőenergiát az egyes országok által bejelentett mértékben tartalmazzák. A fűtési, melegvíz-szolgáltatási és hűtési célra felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a 3. táblázatban látható.

3. táblázat: A fűtés, a melegvíz-szolgáltatás és a hűtés területén hasznosított megújuló energiaforrások részaránya, 2004–2018
(%)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

A közlekedésben a megújuló energiaforrásokból előállított energia 8,3%-os részarányt képviselt 2018-ban

Az EU a megújuló energiaforrásokból előállított energiának (beleértve a folyékony bioüzemanyagokat, a hidrogént, a biometánt, a „zöld” energiát stb.) a közlekedésen belüli részarányára vonatkozóan 2020-ra a 10%-os érték elérését tűzte ki célként.

A közlekedésben felhasznált, megújuló energiaforrásokból előállított energia átlagos részaránya 2018-ra a 2004-es 1,5%-ról 8,3%-ra nőtt. Az EU-tagállamokban a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a közlekedés tüzelőanyag-fogyasztásán belül a svédországi 29,7%-tól, a finnországi 14,9%-tól és az ausztriai 9,8%-tól a 4,0% alatti értékekig: a horvátországi 3,9%-ig, a görögországi 3,8%-ig, az észtországi 3,3%-ig és a ciprusi 2,7%-ig terjedt (lásd a 2. ábrát).

2. ábra: A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a közlekedésben, 2018
(a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

Egyes EU-tagállamokban a megújuló energiaforrásokból előállított energia közlekedési célú felhasználása gyorsan elterjedt. Különösen így volt ez Írországban, Luxemburgban, Hollandiában, Máltán, Finnországban és Svédországban.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia közlekedésen belüli részarányával kapcsolatban további részleteket a 4. táblázat tartalmaz.

4. táblázat: A megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya a közlekedésben, 2004–2018
(a teljes bruttó energiafogyasztás százalékában)
Forrás: Eurostat (nrg_ind_ren)

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Renewable energy: tables and figures (angolul)

Adatforrások

Az e cikkben bemutatott statisztikák a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelvben meghatározott számításba vételi szabályoknak megfelelően összegyűjtött adatokon alapulnak, és az energiastatisztikáról szóló, legutóbb 2017 novemberében az (EU) 2017/2010 rendelettel módosított 1099/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó energiastatisztikák alapján kerültek meghatározásra. A 2020-as referenciaévig a 2009/28/EK irányelvet kell alkalmazni. Azt követően a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának számítása a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló (EU) 2018/2001 irányelvben foglalt számításba vételi szabályok szerint fog történni.

Adatok az összes EU-tagállam, valamint az Egyesült Királyság, Norvégia, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Albánia, Törökország és Koszovó esetében állnak rendelkezésre. Általánosságban véve az adatok teljes körűek, frissek és megbízhatóan összevethetők az országok között.

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia az előrehaladás mérésére a megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányát jelölte meg kulcsfontosságú mutatóként. Ez a mutató tekinthető a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv nyomon követésére szolgáló becslésnek, egyes országokban azonban a megújuló energiaforrásokból előállított energiát hasznosító konkrét technológiákra vonatkozó statisztikai rendszer még nincs teljes mértékben az irányelv előírásainak megfelelő módon kidolgozva. Sok ország például nem számol be a hőszivattyúk segítségével hasznosított környezeti hőenergiáról.

Minden számítás figyelembe vesz minden olyan, a 2009/28/EK irányelvben meghatározott konkrét rendelkezést, amelyet az irányelvnek a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 európai parlamenti és tanácsi irányelv általi módosítása óta alkalmazni kell.

Az adatok értelmezésekor fontos figyelembe venni a statisztikai felülvizsgálatok szempontját. A 2005-re vonatkozó legfrissebb adatok kismértékű eltérést mutatnak az irányelv 2007–2008-as előkészítésének és elfogadásának időszakára vonatkozóan elérhető adatokhoz képest. A változások oka az adatszolgáltató országok által az éves energiaügyi kérdőívekre adott válaszként továbbított adatállományok felülvizsgálata. Horvátország esetében a háztartások biomassza-fogyasztásával kapcsolatos adatok felülvizsgálata miatt frissített adatok azt mutatják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia fogyasztása 2004 óta (ez az első év, amelyre rendelkezésre állnak értékek) minden évben az ország 2020-as célja felett van. Horvátország esete nem egyedülálló. A megújulóenergia-irányelv hatására az országok sokkal szigorúbban követik nyomon a megújuló energiaforrásokból előállított energiatermékek áramlását a gazdaságaikban. Rendkívül fontos a biomassza-fogyasztás esete, amellyel kapcsolatban a tagállamok új, részletesebb felméréseket készítenek, így több adatot tudnak gyűjteni a biomasszával kapcsolatos végső energiafogyasztásra vonatkozóan. Ennek eredményeképp számos ország felülvizsgálja az adatait, aminek folytán ezekben az országokban (például Horvátországban, Franciaországban, Litvániában és Magyarországon) megnőhet a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya.

A teljes bruttó energiafogyasztás a megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK irányelv) szerint az ipar, a közlekedés, a háztartások, a szolgáltatások (ideértve a közszolgáltatásokat is), a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat részére energetikai célokra szolgáltatott energiatermékek mennyiségét jelenti, beleértve az energiaágazat villamosenergia- és hőtermelésre fordított villamosenergia- és hőfogyasztását, valamint a villamos energia és a hő elosztásából és szállításából származó veszteségeket is.

A nem megújuló települési hulladékból termelt energia levonásra került a biomassza fűtéshez és villamosenergia-termeléshez való hozzájárulásából. A csővezetékes szállítás céljából elfogyasztott energia az energiastatisztikáról szóló rendelet ágazati besorolása alapján beleszámít a teljes bruttó energiafogyasztásba. A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányainak kiszámítása során a pontosság és a nemzeti statisztikákkal fennálló egységesség javítása érdekében az alapértelmezett fűtőértékek helyett nemzeti fűtőértékeket alkalmaztunk – amennyiben azok rendelkezésre álltak – az energiatermékek teljes mennyiségének energiaegységben történő kifejezéséhez.

A 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó adatok: A 2009/28/EK irányelvet még nem, vagy csak a közelmúltban fogadták el. A legtöbb európai országban még nem építették azt be a nemzeti jogrendbe. Az értékeket ezért ezekben az években nem használják az irányelv I. mellékletének B. részében meghatározott ütemterv-előirányzatnak való jogszabályi megfelelés mérésére. A megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK irányelv) értelmében csak a fenntarthatósági követelményeknek megfelelő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vehetők figyelembe a célok teljesítése szempontjából. Úgy döntöttünk, hogy a 2004 és 2010 közötti időszakban minden bioüzemanyagot és folyékony bio-energiahordozót beleszámítunk a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányát megadó hányados számlálójába.

Adatok 2011-től kezdődően: A 17. cikknek (A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok) való megfelelést a 18. cikk (A bioüzemanyagokra és egyéb folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése) figyelembevételével kell ellenőrizni. A 2011-es referenciaévtől kezdődően az országok csak azokat a bioüzemanyagokat és folyékony bio-energiahordozókat jelenthetik a kritériumoknak megfelelő forrásként, amelyek mind a 17. cikk, mind a 18. cikk előírásainak teljes mértékben igazoltan megfelelnek. Csak a bejelentett, a kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók számítanak bele a megújuló energiaforrások részarányába. Egyes országokban a 2009/28/EK irányelv késedelmes végrehajtása miatt a bioüzemanyag- és a folyékonybioenergiahordozó-fogyasztás a 2011 és 2015 közötti időszak során nem volt elismerhető a kritériumoknak megfelelőként (fenntarthatóként). Bár a megújuló energiaforrások részaránya 2004 óta összességében növekszik, a közlekedésben 2010 és 2011 viszonylatában csökkenés volt tapasztalható. Ez részben annak tudható be, hogy több EU-tagállam egyáltalán nem számolt be a kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagokról (ezek az országok bejelentettek ugyan bizonyos mértékű bioüzemanyag-felhasználást, de az érintett bioüzemanyagok közül a 2011. évben csak igen kevés vagy semennyi sem volt a kritériumoknak megfelelő). Mivel bizonyos országok még nem hajtották végre teljes mértékben a megújulóenergia-irányelv minden rendelkezését, egyes bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók a 2011–2015-ös időszakban nem voltak elismerhetők a kritériumoknak megfelelőként (fenntarthatóként).

A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a meghatározás szerint a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-mennyiség és a bruttó nemzeti villamosenergia-fogyasztás hányadosa. A megújulóenergia-irányelv (2009/28/EK irányelv) értelmében a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztása a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-mennyiséggel egyenlő. Ebbe egyaránt beletartozik a vízerőművekben (kivéve a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló-egységek által előállított villamos energiát), a bioüzemanyagokból/hulladékokból, valamint a szél-, a nap- és a geotermikus energia hasznosításával előállított villamos energia. Az irányelv előírja a vízenergia és a szélenergia felhasználásával termelt villamosenergia-mennyiség normalizálását is. A vízenergia-előállításra vonatkozó 15 éves normalizálási követelmény és az energiastatisztikák rendelkezésre állása miatt (az EU-ra nézve 1990-től kezdődően) erről a mutatóról hosszú idősorok nem állnak rendelkezésre.

A fűtés, melegvíz-szolgáltatás és hűtés céljára felhasznált megújuló energiaforrások arányának kiszámításakor a megújuló energiaforrásokból előállított energia végső fogyasztása megegyezik az ipar, a háztartások, a szolgáltatási szektor, a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat fűtési, melegvíz-szolgáltatási és hűtési célú végső megújulóenergia-fogyasztása és a megújuló energiaforrásokból előállított, távfűtés formájában szolgáltatott hőenergia összegével. A fűtési, melegvíz-szolgáltatási és hűtési célú teljes végső energiafogyasztás a nem közlekedési célú teljes végső fogyasztást jelenti minden energiatermék vonatkozásában (a villamos energia kivételével), beszámítva a villamosenergia- és a hőtermelő erőművek saját célú hőfogyasztását, valamint a hálózati hőveszteségeket is. A részletes meghatározást lásd a SHARES eszköz kézikönyvében (angolul).

A megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált tüzelőanyagokon belüli részarányát az energiastatisztika alapján, a 2009/28/EK irányelvben leírt módszertan szerint számítottuk. 2010-ig ez a az összes folyékony bioüzemanyagot tartalmazta. 2011-től a közlekedési célú folyékony bioüzemanyagokra vonatkozó adatok a 2009/28/EK irányelvnek megfelelő, azaz a fenntarthatósági kritériumot kielégítő folyékony bioüzemanyagokra korlátozódnak.

Háttér

Az Európai Bizottság több energiaügyi stratégiát is kidolgozott a biztonságosabb, fenntarthatóbb és kisebb szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kialakítása érdekében. A megújuló energiaforrások alkalmazása várhatóan biztonságosabb energiaellátáshoz, az energiaellátás nagyobb diverzifikációjához, kisebb légszennyezettséghez, valamint – a környezetvédelemmel és a megújuló energiaforrások hasznosításával foglalkozó ágazatokban – munkahelyteremtési lehetőségekhez fog vezetni, és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésén keresztül az éghajlatváltozás elleni küzdelmet is segíti.

A 2008 decemberében elfogadott 2020-as éghajlat- és energiapolitikai kezdeményezéscsomag további ösztönzőket biztosított a megújuló energiaforrások növekvő, 2020-ra a teljes energiafogyasztás 20%-át elérő mértékű alkalmazására, miközben előirányozta az energiafogyasztás és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 20%-os csökkentését is. A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv azt az átfogó célt tűzte ki az Európai Unió egésze számára, hogy 2020-ra az energiafogyasztás 20%-át megújuló energiaforrásokból kell kielégíteni, miközben a megújuló energiaforrásoknak ugyanaddig az időpontig a közlekedési ágazatban felhasznált tüzelőanyagokon belül 10%-os részesedést kell elérniük. Az irányelv megváltoztatja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia ösztönzését célzó jogi keretet, nemzeti cselekvési terveket ír elő annak bemutatására, hogy az egyes tagállamok hogyan fogják fejleszteni megújuló energiaforrásaik hasznosítását, együttműködési mechanizmusokat hoz létre, és fenntarthatósági kritériumokat határoz meg a folyékony bioüzemanyagok vonatkozásában (miután aggályok merültek fel a termesztett növények árát, az élelmiszer-ellátást, az erdők védelmét, a biológiai sokféleséget, valamint a vízben és a talajban rejlő erőforrásokat érintő lehetséges káros hatásokról). A villamosenergia-termelési, valamint a fűtési, melegvíz-szolgáltatási és hűtési célú szilárd és gáz-halmazállapotú bioüzemanyagok fenntarthatóságáról szóló jelentés (SWD(2014) 259) 2014 júliusában került elfogadásra.

Az Európai Bizottság 2012. június 6-án közzétette „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” (COM(2012) 271 final) című közleményét, amelyben körvonalazta a megújuló energiaforrások hasznosítása területén a 2020-at követő időszakban követendő szakpolitika lehetséges alternatíváit. A közlemény egyúttal felszólított a támogatási rendszerek koordináltabb, európai megközelítésére a létrehozásuk és reformjuk során, valamint a megújuló energiaforrások kereskedelmének bővítésére az EU tagállamai között. Az Európai Bizottság 2014 januárjában a magánszektor infrastruktúra-fejlesztési beruházásainak és a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák alkalmazásának ösztönzése céljából közzétette 2030-as energia- és éghajlat-politikai céljait. Ennek keretében többek között azt javasolta, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia 2030-ban legalább 27%-os részarányt képviseljen. Ezek a célkitűzések a kis szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében (COM(2011) 112 végleges) meghatározott, 2050-re szóló üvegházhatásúgáz-kibocsátási célok elérése felé tett lépésnek tekinthetők.

Az Európai Bizottság 2015 februárjában egy közleményben (COM(2015) 80 final) közzétette a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiájára vonatkozó terveit. A közlemény a stratégia öt dimenziójára tesz javaslatot, amelyek közül az egyik a gazdaság dekarbonizációja.

Az EU 2018. december 11-én elfogadta a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló (EU) 2018/2001 irányelvet. Az új keretszabályozás szerint az EU-nak 2030-ig kötelezően 32%-ra kell növelnie a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányát, és 2023-ban lehetőség lesz e célérték növelésére. Ez nagyban elősegíti majd a Jean-Claude Juncker elnök által 2014-ben az Európai Bizottság számára meghatározott politikai prioritás teljesítését, amely szerint az Európai Uniónak világelsővé kell válnia a megújuló energiaforrásokból előállított energia területén. Az új irányelv emellett lehetővé teszi Európa számára, hogy megtartsa vezető helyét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a tiszta energiarendszerre való átállásban, valamint a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítésében.

Napjaink legnagyobb kihívása és egyben legnagyobb lehetősége is, hogy Európa 2050-re a világon elsőként klímasemleges kontinenssé váljon. Ennek jegyében mutatta be az Európai Bizottság 2019. december 11-én az európai zöld megállapodás (COM(2019) 640 final) elnevezésű, rendkívül ambiciózus intézkedéscsomagot, amely biztosítani kívánja, hogy az európai polgároknak és vállalkozásoknak hasznukra váljék a fenntartható zöld gazdaságra való átállás. A legfontosabb szakpolitikákra vonatkozó vázlatos ütemterv formájában is bemutatott intézkedések a nagymértékű kibocsátáscsökkentéstől a csúcstechnológiát képviselő kutatáson és innováción keresztül Európa természeti környezetének megőrzéséig terjednek. Nagyon fontos, hogy az európai zöld megállapodás igazságos és társadalmi szempontból méltányos utat jelöl ki a célok eléréséhez. Az intézkedések megtervezésének egyik fő szempontja az volt, hogy egyetlen polgár és egyetlen régió se maradjon ki az előttünk álló nagyszabású átalakulás előnyeiből.

A zöld megállapodás szerves része a 2030-ig tartó időszakra szóló ENSZ-menetrend végrehajtása és a fenntartható fejlődési célok teljesítése, valamint az Ursula von der Leyen elnök által bejelentett további kiemelt célok elérése érdekében a Bizottság által követett stratégiának. A zöld megállapodás keretében a Bizottság új hangsúlyt fog adni a makrogazdasági koordináció európai szemeszterének: a gazdaságpolitika középpontjába a fenntarthatóság és a polgárok jóléte kerül, az uniós szakpolitikai döntéshozatal és fellépés fókuszát pedig a fenntartható fejlődési célok jelentik majd.

Direct access to

Megjegyzések

* Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.