Statistics Explained

Jövedelmi szegénységi statisztika


2020. májusban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. október.


This Statistics Explained article has been archived on 10 June 2021, for updated data see Living conditions in Europe - income distribution and income inequality.


Érdekességek

EU-27 országaiban a (társadalmi juttatások figyelembevételével számított) szegénységi arány 2018-ban 16,8% volt, vagyis a 2017-es értékhez (16,9%) képest szinte nem változott.

2018-ban a társadalmi juttatások az EU-27 népességének 8,2%-át emelték a szegénységi küszöb fölé.

Az EU-27 lakosságának legjobban kereső ötöde 2018-ban 5,1-szer többet keresett, mint a jövedelmi skála alsó ötödébe tartozók.

[[File:Income poverty statistics-interactive_SILC2020-HU.XLSX]]

Szegénységi arány, 2018

  • EU-27: becslés.
  • Izland (IS) 2016. Montenegró (ME) és Törökország (TR): 2017.
  • Forrás: Eurostat (online adatkód: ilc_li02)

Ez a cikk az Európai Unióban (EU) tapasztalható jövedelmi szegénységről és jövedelemegyenlőtlenségről készült legfrissebb statisztikákat elemzi. Az egyes országok életszínvonalának összehasonlítása gyakran az egy főre jutó bruttó hazai terméken (GDP) alapul, amely pénzben fejezi ki, mennyire jómódú egy adott ország a másikhoz viszonyítva. Ez a kiemelt mutatószám azonban nem tájékoztat a jövedelem országon belüli eloszlásáról, és nem ad tájékoztatást egyes olyan, nem anyagi természetű tényezőkről sem, amelyeknek jelentős szerepük lehet az adott népesség jóllétének meghatározásában.

Teljes cikk

Szegénységi arány és küszöb

Az EU-27 területén a (társadalmi juttatások figyelembevételével számított) szegénységi arány 2010 (az idősor kezdete) és 2011 között 16,5%-ról 16,9%-ra emelkedett A következő két évben az az arány viszonylag keveset változott, majd 2014-ben jelentősebb emelkedést mutatva 17,3%-ot ért el. 2015-ben és 2016-ban csekélyebb mértékű (évente 0,1 százalékpontos) növekedés volt megfigyelhető. Az első számottevő csökkenés 2017-ben következett be, amikor a szegénységi arány 16,9%-ra esett, ezt követően 2018-ban pedig további enyhe, 0,1 százalékpontos mérséklődés történt. Így tehát azon legutóbbi két évben, amelyekről adatok állnak rendelkezésre, az EU-17 országaiban a szegénységi arány a 2011 és 2013 közötti szinthez hasonló szintre tért vissza.

Az EU-27-re vonatkozó, a nemzeti adatok súlyozott átlagaként számított arány azonban nem világít rá az uniós tagállamok között fennálló számottevő különbségekre (lásd az 1. ábrát). Hét tagállamban, nevezetesen Romániában (23,5%), Lettországban (23,3%), Litvániában (22,9%), Bulgáriában (22,0%), Észtországban (21,9%), Spanyolországban (21,5%) és Olaszországban (20,3%) a lakosság legalább egyötöde volt kitéve a szegénység kockázatának 2018-ban;ugyanez volt a helyzet Szerbiában (24,3%), Montenegróban (23,6%), Törökországban (22,2%) és Észak-Macedóniában (21,9%) is. A szegénység kockázatának kitett személyek aránya a tagállamok közül a Cseh Köztársaságban (9,6%), Finnországban (12%) és Szlovákiában (12,2%) volt a legalacsonyabb. A közölt adatok szerint az izlandi népességnek pedig még ennél is kisebb részét fenyegette a szegénység kockázata (a 2016-os adatok szerint 8,8%-ot).

1. ábra: Szegénységi arány és küszöb, 2018
Forrás:Eurostat (ilc_li01)és (ilc_li02)

A szegénységi küszöb (lásd még az 1. ábrán) a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem nemzeti mediánértékének 60%-a. Az országok közötti összehasonlítás érdekében értékét gyakran vásárlóerő-egységben (PPS) fejezik ki, ezáltal figyelembe véve az egyes országokra jellemző megélhetési költségek közötti különbségeket. A szegénységi küszöb szerinti jövedelem értéke 2018-ban jelentősen eltért az egyes uniós tagállamok között. Értéke 3 767 PPS (Románia) és 13 923 PPS (Ausztria) között mozgott. A Luxemburgra jellemző érték (19 295 PPS) pedig ennél lényegesen magasabb volt. A szegénységi küszöb Szerbiában (3 136 PPS), Észak-Macedóniában (3 298 PPS), Montenegróban (2017-es adatok szerint 3 906 PPS) és Törökországban (2017-es adatok szerint 3 916 PPS) is viszonylag alacsony volt, míg Norvégia (15 780 PPS) és Svájc (16 240 PPS) viszonylag magas szegénységi küszöbről számolt be.

A különböző részsokaságok eltérő mértékben vannak kitéve a jövedelmi szegénység kockázatának.

2018-ban (a társadalmi juttatások figyelembevételével számított) szegénységi arány tekintetében kis különbség mutatkozott a férfiak és a nők között az EU-27 területén; a 16 éves vagy annál idősebb személyekre vonatkozó legfrissebb adatok szerint ez az arány a férfiak esetében 15,5%, a nők esetében pedig valamivel magasabb, 17,2% volt. Az összes uniós tagállam, az Egyesült Királyság, a 2. ábrán szereplő három EFTA-tagország és Törökország arról számolt be, hogy a 16 évesnél idősebb nők körében a szegénységi arány magasabb volt, mint az azonos korcsoporthoz tartozó férfiak körében. A legnagyobb nemek közötti különbséget 2018-ban Litvániában (6,3 százalékponttal magasabb a nők körében), Lettországban (6,1 százalékpont), Észtországban (5,5 százalékpont) és Csehországban (4,6 százalékpont) figyelték meg. Írországban, Máltán és Bulgáriában a nők körében mért szegénységi arány szintén legalább 3,0 százalékponttal magasabb volt a férfiak körében mért szegénységi aránynál. A szegénységi arány tekintetében a legkisebb nemek közötti különbségről Franciaország számolt be: itt a nők körében mért szegénységi arány csekély mértékben (0,2 százalékponttal) volt magasabb. Ezzel szemben Montenegróban a férfiak körében mértek magasabb szegénységi arányt 1,2 százalékponttal (2017-es adat), és Észak-Macedóniában is a férfiakat fenyegette jobban a szegénység veszélye, azonban esetükben a szegénységi arány csupán 0,1 százalékponttal volt magasabb; Szerbiában nem volt különbség a férfiak és a nők szegénységi aránya között.

2. ábra: Társadalmi juttatások figyelembevételével számított szegénységi arány a 16 éves vagy annál idősebb népesség körében, 2018,
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li02)

A népesség gazdasági aktivitás szerinti osztályozása esetén a szegénységi arányban mutatkozó különbségek markánsabbak voltak.

A szegénység kockázata tekintetében a munkanélküliek különösen kiszolgáltatottak (lásd az 1. táblázatot): 2018-ban az EU-27 tagállamaiban a munkanélkülieknek csaknem felét (48,6%) fenyegette a szegénység veszélye, és ez az arány Németországban kiemelkedően magas volt (69,4%). További tizenegy tagállam (Litvánia, Málta, Lettország, Svédország, Bulgária, Magyarország, Csehország, Észtország, Szlovákia, Spanyolország és Belgium) arról számolt be, hogy 2018-ban a munkanélküli személyeknek legalább fele ki volt téve a szegénység kockázatának.

1. táblázat: Társadalmi juttatások figyelembevételével számított szegénységi arány a leggyakoribb gazdasági aktivitás szerinti bontásban a 18 éves vagy annál idősebb népesség körében, 2018,
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li04)

A nyugdíjasok közül megközelítőleg minden hetediket (14,4%) fenyegette a szegénység kockázata az EU-27 területén 2018-ban. A nyugdíjasok körében mért szegénységi arány viszonylag magas volt Észtországban (53,6%, az EU-27 átlagának 3,7-szerese), Lettországban (48,9%, az EU-27 átlagának 3,4-szerese) és Litvániában (41,7%, az EU-27 átlagának 2,9-szerese); ezeket a tagállamokat Bulgária követte a sorban 28,5%-kal.

A munkahellyel rendelkezők jóval kevésbé voltak kitéve a szegénység kockázatának: 2017-ben átlagosan 9,4%-ukat fenyegette ez a veszély az EU-27 teljes területén Ennek ellenére Romániában (15,3%), illetve – szerényebb mértékben – Luxemburgban (13,5%) és Spanyolországban (12,9%) viszonylag magas volt a szegénység kockázatának kitett foglalkoztatottak aránya, Olaszország és Görögország pedig szintén arról számolt be, hogy munkavállalóinak több mint egytizede volt kitéve a szegénység kockázatának 2018-ban. A foglalkoztatottak körében mért szegénységi arány Szerbiában, az Egyesült Királyságban és Törökországban is meghaladta a 10%-ot (2017-es adat).

A szegénységi arány nem egyenletesen oszlik meg a különböző szerkezetű (eltérő számú felnőttből és eltartott gyermekből álló) háztartások között sem.

Az eltartott gyermek nélküli háztartások közül (lásd a 3. ábrát) az egyedül élők voltak a leginkább kitéve a szegénység kockázatának – köztük ez az arány 2018-ban az EU-27 területén 26,1% volt. Ezzel ellentétben a szegénységi arány a két vagy több felnőttet számláló háztartások körében kevesebb mint feleennyi volt: 11,1%; ezzel azonos szegénységi arányt mértek azon, két felnőtt alkotta háztartások körében is, amelyeknek legalább az egyik tagja 65 éves vagy annál idősebb volt.

3. ábra: Szegénységi arány háztartástípusok szerint, eltartott gyermek nélküli háztartások, 2017,
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li03)

Az EU-tagállamok jelentős többségében hasonló tendencia érvényesült: 2018-ban az összes uniós tagállamban az egyszemélyes háztartásokban volt a legmagasabb a szegénységi arány az eltartott gyermek nélküli háztartások közül, kivéve Ciprust, ahol a ráta magasabb volt az olyan két felnőttből álló háztartásokban, amelyekben legalább az egyik felnőtt 65 éves vagy idősebb volt (21,7%, szemben az egyszemélyes háztartások körében mért 21,1%-os értékkel). Ehhez hasonló volt a helyzet Észak-Macedóniában, azzal az eltéréssel, hogy a három elemzett háztartástípus közül az egyedül élők esetében számoltak be a legalacsonyabb rátáról (8,5%).

A 27 uniós tagállamból 9 arról számolt be, hogy azon két felnőtt alkotta háztartások esetében, amelyeknek legalább az egyik tagja 65 éves vagy annál idősebb volt, alacsonyabb volt a szegénységi arány, mint a kettő vagy több felnőttet számláló háztartások tágabb kategóriájában; a legmarkánsabb különbség (6,2 százalékpont) Dániában volt megfigyelhető. A skála másik végén Lettország állt, ahol azon két felnőtt alkotta háztartások esetében, amelyeknek legalább az egyik tagja 65 éves vagy annál idősebb volt a szegénységi arány 13,3 százalékponttal meghaladta a két vagy több felnőttből álló háztartások körében mért szegénységi arányt, Máltán pedig 12,4 százalék volt a különbség. Spanyolországban mindkét említett háztartástípus esetében azonos szegénységi arányt mértek, Olaszországban pedig a különbség csupán 0,1 százalékpont volt (2017-es adatok).

Az eltartott gyermeket tartalmazó háztartások esetében az EU-27 területén a legmagasabb szegénységi arányt – több mint egyharmadot (34,2%) – az eltartott gyermeküket egyedül nevelők körében mérték.

A két felnőttet tartalmazó háztartások esetében az egy eltartott gyermeket tartalmazó háztartásokban az arány (12,1%) csak valamivel kevesebb mint a fele volt a három vagy több eltartott gyermeket tartalmazó háztartások esetében mértnek (24,5%) – lásd a 4. ábrát.

4. ábra: Szegénységi arány háztartástípusok szerint, eltartott gyermeket tartalmazó háztartások, 2018,
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li03)

A 4. ábrán szereplő három háztartástípus közül az összes EU-tagállamban a két felnőttből és egy gyermekből álló háztartások voltak a legkevésbé kitéve a szegénység kockázatának. A legtöbb uniós tagállam arról számolt be, hogy a szegénységi arány az eltartott gyermeküket egyedül nevelők körében volt a legmagasabb. Négy ország azonban kivételt képezett: Portugáliában az egyetlen felnőttből és eltartott gyermekekből álló háztartások körében mért szegénységi ráta 3,3 százalékponttal alacsonyabb volt, mint a két felnőtt és három vagy több eltartott gyermek alkotta háztartások esetében, Romániában és Bulgáriában pedig még jelentősebb – 11,8, illetve 21,2 százalékpontos – különbséget észleltek ezen a téren; Szlovákia azonos szegénységi arányról számolt be az egyetlen felnőttből és eltartott gyermekekből álló háztartások, valamint a két felnőttet és egy vagy több eltartott gyermeket számláló háztartások esetében. Az egyetlen felnőtt és eltartott gyerekek alkotta háztartások szegénységi aránya az adatokat rendelkezésre bocsátó négy tagjelölt ország mindegyikében alacsonyabb volt, mint a két felnőttből és három vagy több eltartott gyerekből álló háztartásoké.

Szociális védelmi intézkedések alkalmazásával visszaszorítható a szegénység és a társadalmi kirekesztés.

E célt szolgáló intézkedés lehet például a segélyezés. A szociális védelmi intézkedések hatása értékelhető többek között a szegénységi mutatóknak a társadalmi juttatások előtti és utáni összehasonlításával (lásd az 5. ábrát). A társadalmi juttatások 2018-ban az EU-27 népességének körében a juttatások előtti 25,0%-ról a juttatások utáni 16,8%-ra csökkentették a szegénységi arányt, és ezzel az egyébként a szegénység kockázatának kitett lakosság 8,2%-át a szegénységi küszöb fölé emelték. Társadalmi juttatások hiányában ezeket az embereket a szegénység fenyegetné.

5. ábra: Szegénységi arány a társadalmi juttatások nélkül és azok figyelembevételével, 2018
(%)
Forrás:Eurostat (ilc_li02) és (ilc_li10)

A társadalmi juttatások előtti és utáni szegénységi arány összevetése nyomán az derült ki, hogy gyenge volt a társadalmi juttatások hatása – azaz a juttatások az emberek legfeljebb 6,0%-át emelték a szegénységi küszöb fölé – Csehországban (6,0%), Olaszországban (5,6%), Lettországban és Szlovákiában (mindkettő esetében 5,5%), Portugáliában (5,4%), Görögországban (4,7%) és Romániában (4,5%). Ugyanez volt a helyzet Szerbiában (5,3%), Észak-Macedóniában (3,8%) és Törökországban (a 2017-es adatok szerint 2,1%).

A relatív hatást tekintve Finnországban és Írországban a szegénység kockázatának kitettek legalább fele a szegénységi küszöb fölé került a társadalmi juttatásoknak köszönhetően, csakúgy, mint Izlandon (2016-os adatok) és Norvégiában.

Jövedelemegyenlőtlenségek

A kormányok, a politikai döntéshozók és összességében a társadalom a jövedelemegyenlőtlenségi problémák vizsgálata nélkül nem tudja leküzdeni a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, függetlenül attól, hogy ezek a problémák gazdasági vagy társadalmi jellegűek-e.

A 6. ábra a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségét szemlélteti 2018-ban: az EU-27 tagállamai számadatainak a lakossággal súlyozott átlagát tekintve az egyes tagállamok lakosságának a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem szempontjából a felső 20%-ba tartozó része 5,1-szer akkora jövedelmet élvezhetett, mint a legalsó 20%-ba tartozók. Ez az arányszám jelentős eltéréseket mutatott a tagállamok körében: míg Szlovákiában 3,0 volt, addig Spanyolországban, Olaszországban és Lettországban több mint a 6,0, Litvániában, Romániában és Bulgáriában 7,0 feletti volt. Közülük Bulgáriában 7,7-es értéket ért el, ezzel az Unióban a legmagasabb volt A 6. ábrán szereplő harmadik országok közül Észak-Macedónia (6,2) and Montenegró (7,6; 2017-es adat) hasonlóan magas arányszámról számolt be a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége tekintetében, Szerbiában (8,6) és Törökországban (8,7, 2017-es adat) pedig ezek az arányok magasabbak voltak, mint bármelyik uniós tagállamban.

6. ábra: A jövedelemeloszlás egyenlőtlensége – a jövedelmi ötödök aránya, 2018,
Forrás: Eurostat (ilc_di11)

A szakpolitika különös figyelmet fordít az egyes részsokaságokat érintő egyenlőtlenségekre Kiemelt figyelmet érdemel az idősek csoportja, részben mivel egyre növekszik a 65 éves vagy annál idősebb uniós népesség aránya. A nyugdíjrendszerek fontos szerepet játszhatnak az idősek körében tapasztalható szegénység kezelésében. E tekintetben sokatmondó az idősek jövedelmének a népesség többi részének jövedelmével való összehasonlítása.

Az EU-27 egészét tekintve 2018-ban a 65. életévét betöltött népesség medián jövedelme a 65 év alatti népesség medián jövedelmének 91%-a volt.

Négy tagállamban (Luxemburg, Franciaország, Görögország és Olaszország), a 65. évesek és idősebbek medián jövedelme meghaladta a 65 éven aluliak medián jövedelmét (lásd a 7. ábrát). Ugyanez volt a helyzet az ábrán szereplő négy tagjelölt országban is. Magyarországon, Spanyolországban, Ausztriában, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában és Szlovákiában a 65. életévét betöltött népesség medián jövedelme a 65 éven aluliak medián jövedelmének 90–100%-át érte el. Ugyanez volt megfigyelhető Izlandon (2016-os adatok) és Norvégiában is. 80% alatti arányt mértek Horvátországban, Belgiumban, Dániában, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Máltán és a balti tagállamokban; a legalacsonyabb rátákról Litvánia (64%), Lettország (58%) és Észtország (57%) számolt be. A viszonylag alacsony mutatók valószínűleg a relatív alacsony nyugdíjjogosultságra vezethetők vissza.

7. ábra: Relatív mediánjövedelem-hányados, 2018
Forrás: Eurostat (ilc_pnp2)

A szegénység mélységével számszerűsíthető a szegénység tényleges mértéke, amely a relatív medián szegénységi rés alkalmazásával mérhető. Az EU-27 területén a szegénység kockázatának kitett személyek medián jövedelme 2018-ban átlagosan 24,5%-kal volt a szegénységi küszöb alatt (lásd a 8. ábrát). A szegénységi küszöb az összes lakos rendelkezésre álló ekvivalens jövedelméből számított nemzeti mediánérték 60%-a.

8. ábra: Relatív medián szegénységi rés, 2018
(%)
Forrás: Eurostat (ilc_li11)

A szegénység kockázatának kitett személyek medián jövedelme az uniós tagállamok közül Romániában volt a legmélyebben a szegénységi küszöb alatt (35,2%). Olaszország, Görögország, Horvátország, Spanyolország, Litvánia, Lettország, Bulgária és Szlovákia szintén 25,0% feletti relatív medián szegénységi résről számolt be. Az Észak-Macedóniában (37,7%) és Szerbiában (37,4%) mért rés tágabb volt, mint bármelyik uniós tagállamban, és a Montenegróban (34,0%) és Törökországban (26,4%, 2017-es adat) is viszonylag magas értéket ért el. Az uniós tagállamok közül a legkisebb szegénységi rést Finnországban (14,2%) mérték, utána Csehország (15,0%) és Írország (15,3%) következett. Izlandon szintén hasonlóan szűk volt a szegénységi rés: 15,3% (2016-os adat).

A táblázatok és ábrák forrásadatai

Adatforrások

Az e cikkben felhasznált adatok elsősorban a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) mikroadataiból származnak. Az EU-SILC adatait évente állítják össze, és az európai jövedelmeket és életkörülményeket mérő statisztika legfőbb forrásaként szolgálnak; emellett azok az információ is főképp innen származnak, amelyeket a háztartások és az egyének életminőségével kapcsolatos különböző aspektusok közötti összefüggések felvázolásához használnak. Az e cikkben ismertetett információk esetében a referenciasokaság az összes magánháztartás és azoknak az adatgyűjtés idején valamely uniós tagállam területén lakó tagjai; a kollektív háztartásokban és intézményekben lakók általában nem tartoznak a célsokaság körébe. Az EU-ra és az euróövezetre vonatkozó adatok a lakosságszám szerint súlyozott tagállami adatok átlagai.

A háztartások rendelkezésre álló jövedelme a háztartás valamennyi tagja által bármilyen forrásból megszerzett monetáris jövedelem (ideértve a munkából, befektetésből és társadalmi juttatásokból származó jövedelmet) és a háztartás szintjén megszerzett jövedelem befizetett adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal csökkentett összege. A háztartások méretében és összetételében fennálló különbségek figyelembevétele érdekében ezt az összeget standard (ekvivalencia-)skála, az úgynevezett „módosított OECD-skála” használatával el kell osztani az „ekvivalens felnőttek” számával; e skála a háztartásban lévő első felnőtthöz 1,0-es súlyt, a háztartás 14. életévét betöltött további tagjaihoz 0,5-es súlyt, 14 év alatti tagjaihoz pedig 0,3-es súlyt rendel. Az így kapott szám az úgynevezett ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem, és a háztartás valamennyi tagjára vonatkozik. A szegénységi mutatók alkalmazásában az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem az egyes háztartások teljes rendelkezésre álló jövedelmének és az ekvivalens háztartásméretnek a hányadosa, következésképpen a háztartás valamennyi tagja azonos ekvivalens jövedelemmel rendelkezik.

A jövedelmi referencia-időszakot minden ország esetében rögzített 12 hónapos időszakként (például az előző naptári vagy adóév) határozzák meg, kivéve az Egyesült Királyságot, ahol a jövedelmi referencia-időszak a felmérés éve, valamint Írországot, ahol a felmérés folyamatos, és a jövedelmet a felmérést megelőző 12 hónapra vonatkozóan összesítik.

A szegénységi arány azon népesség részaránya, amelynek a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelme nem éri el a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem nemzeti 60%-ában megállapított szegénységi küszöböt. Az Európai Tanács határozatai szerint a szegénységi arányt az Unió egyes tagállamaiban fennálló helyzethez viszonyítva, nem pedig valamennyi tagállamra azonos küszöbértéket alkalmazva kell mérni. A szegénységi arány kiszámítható a társadalmi juttatások figyelembevételével és anélkül, az így kapott értékek különbsége pedig az egyes országok társadalmi juttatásai által az elszegényedés kockázatának csökkentése terén elméletben kifejtett hatást méri. Az öregségi és özvegyi nyugdíjak juttatások előtti jövedelemnek, nem pedig társadalmi juttatásnak számítanak. Ez a mutató számos különböző bontásban rendelkezésre áll, például: kor, nem, gazdasági aktivitás, háztartástípus vagy iskolai végzettség szerint. Megjegyzendő, hogy a mutató nem a vagyoni helyzetet méri, hanem az alacsony aktuális jövedelem relatív mérőszáma (az azonos országban élőkhöz viszonyítva).

Az ebben a cikkben szereplő táblázatok az alábbi jelöléseket alkalmazzák:

Érték dőlt betűvel     előre jelzett, ideiglenes vagy becsült adat, amely valószínűleg változni fog;
: az adat nem áll rendelkezésre, bizalmas vagy nem megbízható;

Háttér

Az Európai Tanács 2001. decemberi laekeni ülésén Európa állam- és kormányfői elfogadták a társadalmi kirekesztésre és a szegénységre vonatkozó közös statisztikai mutatók első csomagját, amelyet a szociális védelemmel foglalkozó bizottság mutatókkal foglalkozó alcsoportja folyamatosan tökéletesít. E mutatók a nyitott koordinációs módszer alapvető elemeként az uniós tagállamok által a szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorításában elért eredmények nyomon követésére szolgálnak.

Az EU-SILC a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztikák, valamint különösen a társadalmi integrációra vonatkozó mutatók referencia adatforrása. Az Európa 2020 stratégiával összefüggésben az Európai Tanács 2010 júniusában elfogadta a társadalmi integrációra vonatkozó kiemelt célt, amelynek értelmében 2008-hoz képest 2020-ra legalább 20 millióval kell csökkenteni az elszegényedés kockázatának és a társadalmi kirekesztésnek kitett emberek számát az Európai Unióban. Az e kiemelt cél tekintetében elért előrehaladás nyomon követése az EU-SILC adatainak felhasználásával történik egy, a szegénységi arányból, a súlyos anyagi nélkülözési arányból, valamint a rendkívül alacsony munkaintenzitású háztartásban élők arányából álló mutató segítségével (további információkért lásd a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettekről szóló cikket).

Hasznos linkek

Kapcsolódó cikkek
Táblázatok
Adatbázis
Tematikus weboldalak
Kiadványok
Módszertan
Illusztrációk




Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Income_poverty_statistics/hu&oldid=531151"