Archive:Fizetésimérleg-statisztika

This Statistics Explained article has been archived - for recent article on Balance of payment statistics see here

2016. áprilisban adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2017. szeptember.

1. ábra: Folyófizetésimérleg-tranzakciók, EU-28, 2005–2015 (¹)
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (bop_eu6_q)

2. ábra: Folyó fizetési mérleg kiválasztott partnerekkel, EU-28, 2015
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (bop_eu6_q)

1. táblázat: Folyó fizetési mérleg külfölddel, 2005–2014 (¹)
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (bop_eu6_q) és (bop_c6_q)

2. táblázat: Folyó fizetési mérleg és tőkemérleg, 2015
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (bop_eu6_q) és (bop_c6_q)

3. táblázat: Folyó fizetési mérleg és tőkemérleg a GDP-hez viszonyítva, 2015
(a GDP %-a)
Forrás: Eurostat (bop_gdp6_q)

4. táblázat: A pénzügyi mérleg válogatott tételei, 2015 (¹)
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (bop_eu6_q) és (bop_c6_q)

5. táblázat: A pénzügyi mérleg válogatott tételei, 2015
(GDP %-a)
Forrás: Eurostat (bop_c6_q), (bop_gdp6_q) és (nama_10_gdp)

A fizetési mérleg a rezidens és a nem rezidens egységek között adott időszakban lezajlott gazdasági műveleteket rögzíti. E szócikk az Európai Unió (EU) és tagállamai folyó fizetési mérlegéről és pénzügyi mérlegéről nyújt tájékoztatást. Most első alkalommal a cikk az IMF fizetésimérleg-kézikönyvének hatodik kiadása (BPM6) (angol nyelven) szerinti új módszertannak megfelelően mutatja be az adatokat.

A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg a gazdaság külföldnek való kitettségét határozza meg, míg a pénzügyi mérleg az adott gazdaság finanszírozásának módját ismerteti. Ideális esetben a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg egyenlege egyenlő a pénzügyi mérleg végösszegével – ha nem így van, akkor nettó tévedések és kihagyások történtek. A közvetlen külföldi befektetésekről szóló szócikk további információkkal szolgál a pénzügyi mérleg egyik részmérlegéről, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelméről szóló szócikk pedig a folyó mérleg egyik részmérlegére összpontosít.

Főbb statisztikai eredmények

Folyó fizetési mérleg

Az EU-28 folyó fizetési mérlegének többlete 2015-ben 161,6 milliárd EUR volt (lásd az 1. ábrát), ami a bruttó hazai termék (GDP) 1,1%-ának felelt meg. Összehasonlításképpen: 2014-ben a folyó fizetési mérleg többlete 129,6 milliárd EUR volt. Az EU-28 folyó fizetési mérlegének közelmúltbeli alakulása arra mutat, hogy folytatódik a 2008 óta megfigyelhető tendencia: a folyó fizetési mérleg hiánya 2008-ban a GDP 2,1%-án tetőzött, majd fokozatos csökkenés után 2012-ben a GDP 0,6%-ának megfelelő többletbe fordult, amely többlet 2013-ban a GDP 1,1%-a, 2014-ben pedig a GDP 0,9%-a volt. 2015-ben a folyó fizetési mérleg többlete az elsődleges és másodlagos jövedelmek mérlegének hiányából (a GDP 0,1 és 0,5%-a), valamint az áruk és a szolgáltatások fizetési mérlegének többletéből (a GDP 0,7, illetve 1,0%-a)állt össze (lásd a 3. táblázatot).

Az EU-28 folyómérleghiánya 2015-ben a 2. ábrán szereplő partnerországok és -régiók közül Kínával szemben volt a legnagyobb (145,7 milliárd EUR), amelyet Oroszország követett (33,2 milliárd EUR). A folyómérlegtöbblet az Egyesült Államokkal (101,0 milliárd EUR) és Svájccal (70,6 milliárd EUR) szemben volt a legnagyobb, de többlet állt fenn Brazília, Hongkong, Kanada és India esetében is. Az EU-28 Japánnal szembeni folyó fizetési mérlege a 2014-es enyhe többlet után 2015-re újra hiányba fordult át (4,5 milliárd EUR után -32,2 milliárd EUR).

2015-ben 10 EU-tagállam jelentett folyófizetésimérleg-hiányt, míg 18 tagállamban többletet regisztráltak (lásd az 1-3. táblázatot). A (GDP arányában) legnagyobb hiányról az Egyesült Királyság (5,2%) és Ciprus (3,6%), a legjelentősebb többletről pedig Málta és Hollandia (a GDP 9,9, illetve 9,1%-a), valamint Németország (8,5%) számolt be. Abszolút értékben Németországban volt a legnagyobb a folyó fizetés mérleg többlete (257,0 milliárd EUR).

Az uniós tagállamok közül csupán Németország, Írország Hollandia, Olaszország és Finnország jelentette a szolgáltatási részmérleg hiányát 2015-ben, míg Luxemburg (a GDP 39,7%-a), Málta (23,8%), Horvátország (17,9%) és Ciprus (16,8%) viszonylag jelentős GDP-arányos többlettel rendelkezett e téren.

A 28 tagállam fele számolt be az árumérleg hiányáról – köztük az a négy tagállam, amelyben a legnagyobb volt a szolgáltatásmérleg-többlet. Az árumérleg terén többletet regisztráló 14 tagállam közül (GDP-arányosan) a legnagyobb többlet Írországban (30,7%), Hollandiában (11,5%) és Németországban (8,7%) keletkezett.

Az EFTA-országok közül Norvégia és Svájc számolt be a folyó fizetési mérleg jelentős többletéről 2015-ben (Svájc: 68,5 milliárd EUR, Norvégia 31,8 milliárd EUR). Mindkét ország árumérlege jelentős többletet mutatott (Svájc: 50,3 milliárd EUR; Norvégia: 25,2 milliárd EUR), és az elsődleges jövedelmek beáramlása is komoly mértékű volt. Svájc szolgáltatási többletet is regisztrált (15,4 milliárd EUR).

Tőkemérleg

Az EU-28 tőkemérlege hagyományosan deficites, a világ más tájaira irányuló jelentős tőkemozgásokkal. 2015-ben ez a trend folytatódott, 45,0 milliárd EUR, a GDP 0,3%-ának megfelelő tőkemérleg-hiánnyal. Ez főleg Hollandia magas tőkemérleg-hiányának volt köszönhető (35,2 milliárd EUR).

Svájc volt az egyetlen olyan EFTA-tagékkan, amely jelentős tőkemérleg-tranzakciókról számolt be: 13,2 milliárd eurós hiányt jelentettek be 2015-ben.

Pénzügyi mérleg

A pénzügyi mérleg részmérlegeit három befektetéstípus (a közvetlen külföldi befektetések [FDI], a portfólióbefektetések és az egyéb befektetések), valamint a (nettó) pénzügyi derivatívák és a nemzetközi tartalékok alkotják. Az eszközöket és kötelezettségeket nettó értéken veszik figyelembe (nettó eszközvásárlás, nettó felmerült kötelezettségek). A nettó pénzügyi mérleg értéke tehát a külföldnek történő nettó hitelnyújtásként (ha az egyenleg pozitív), illetve a külföldtől való nettó hitelfelvételként (ha az egyenleg negatív) értelmezhető.

2015-ben 23 EU-tagállam volt a világ más országainak nettó hitelezője, többletet regisztrálva a nettó pénzügyi mérleg terén. GDP-arányosan a legnagyobb értékről Málta számolt be (a GDP 10,4%-a). Öt EU-tagállam volt nettó hitelfelvevő, legnagyobb mértékben az Egyesült Királyság és Franciaország; érdemes azonban megjegyezni, hogy egyik ország sem publikálja pénzügyi mérlegében a nettó kitettségét – lásd a 4. és 5. táblázatot.

Abszolút értéket tekintve az EU-28-ban messze a legnagyobb hitelező Németország volt 2015-ben, 232,2 milliárd eurós nettó hitelezéssel (lásd a 4. táblázatot). Az euróövezet egésze is nettó hitelező volt a külfölddel szemben 2015-ben: a hitelnyújtás nettó összege 306,6 milliárd EUR volt, ami az euróövezet GDP-je 2,9%-ának felelt meg. E többlethez hozzájárult, hogy az euróövezet 2015-ben jelentős nettó értékű külföldi eszközt vásárolt közvetlen- és portfólióbefektetések formájában (601,5 milliárd EUR, illetve 394,5 milliárd EUR összegben), ami jóval meghaladta az ezen elemek kapcsán felmerült nettó kötelezettségeket. Amint az a legfrissebb adatokból látható, a pénzügyimérleg-tranzakciók tekintetében az EU-28 fő központjai Németország, Luxemburg, Írország és az Egyesült Királyság voltak.

Németország – az EU-28 legnagyobb nettó hitelezője – magas nettó összegű közvetlen külföldi befektetéseinek és portfólióbefektetéseinek köszönhetően 2015-ben dinamikusan tovább erősítette külfölddel szembeni eszközpozícióit. Az Egyesült Királyság a hazai értékpapírpiacokon végrehajtott új kibocsátások révén rendkívül nagy összegű nettó kötelezettségeket könyvelt el a portfólióbefektetések terén, amiből más befektetési eszközök (nettó) vásárlását finanszírozta, így többek között újabb hiteleket nyújtott a külföldnek.

Luxemburg és Írország egyidejűleg magas szintű hitelnyújtásról és hitelfelvételről számolt be, így a GDP-jéhez viszonyítva a pénzügyi tranzakciók volumene tekintetében ez a két ország viszonylag nagy kitettséggel rendelkezik a pénzügyi mérleg mindhárom fő területén. A 28 tagállam közül Luxemburgban regisztrálták abszolút értékben a legmagasabb szintű nettó közvetlen beruházást: a külfölddel szembeni tranzakciók tekintetében az eszközvásárlások nettó értéke elérte a 279,8 milliárd EUR-t (a GDP 536,9%-a), a felmerült kötelezettségeké pedig a 231,6 milliárd EUR-t (a GDP 444,5%-a). Ugyanez volt igaz a portfólióbefektetési ügyletekre is: 2015-ben a megvásárolt portfólióbefektetési eszközök nettó értéke elérte a 256,5 milliárd EUR-t (a GDP 492,2%-a), a portfólióbefektetések kapcsán felmerült kötelezettségek nettó összege pedig a 355,4 milliárd EUR-t (a GDP 681,9%-a). A luxemburgi kibocsátási tevékenység e magas szintjéhez többek között a belföldi befektetésialap-ágazat is hozzájárult, amelyből jelentős pénzügyi hatás terjedt át az eszközportfólió-ügyletekre. 2015-ben Írország is magas, 213,1 milliárd EUR értékű nettó portfólióbefektetési kötelezettséget vállalt (a GDP 99,3%-a), de abszolút érték tekintetében ezzel is elmarad az Egyesült Királyság mögött (349,7 milliárd EUR, a GDP 13,6%-a).

Ezzel szemben az egyéb befektetések tranzakciós szintje az EU-28 területén 2015-ben jelentősen alacsonyabb volt, mivel kevesebb új eszközvásárlás történt, és inkább a meglévő kötelezettségek teljesítésén volt a hangsúly. Az egyéb befektetési eszközök nettó akvizíciója 202,0 milliárd euróval, az egyéb befektetési kötelezettségek vállalása pedig 446,1 miliárd euróval csökkent. E tőkekivonás fő forrása az Egyesült Királyság volt, de összesen 13 EU-tagállam számolt be az eszközök és kötelezettségek terén történő tőkekivonásról. Mindazonáltal az EU-28 2015-ben a világ többi országának jelentős nettó tőkehitelezője maradt (például kölcsönök útján; a nettó hitelezés a GDP 1,7%-át tette ki), és nettó hitelezését közvetlen- és portfólióbefektetési tevékenységekből finanszírozta.

A pénzügyiderivatíva-tranzakciók és munkavállalói részvényopció-tranzakciók terén az EU-28 2015-ben nettó hitelező volt (14,9 milliárd EUR), bár ez csak a GDP 0,1%-át tette ki. A legnagyobb többletet Írország és Németország regisztrálta; Írország kitettsége a GDP arányában jelentős volt (15,3%). Ezzel szemben Luxemburg nettó hitelfelvevő volt, a deficitje a GDP 12,1%-át tette ki ugyanebben az évben.

Nem jelent meglepetést, hogy az EFTA-országok közül Svájc kitettsége volt a legnagyobb a pénzügyi tranzakciók terén. Svájc és Norvégia 2015-ben nettó hitelező volt (Svájc: 57,8 milliárd EUR, Norvégia: 29,2 milliárd EUR), és Svájc dinamikus aktivitást regisztrált a közvetlen beruházás terén; mind a nettó eszközbeszerzések, mind a közvetlen befektetésekkel kapcsolatos nettó kötelezettségvállalások 100 milliárd EUR fölötti többletet mutattak. Másrészről Izland a portfólióbefektetések terén tőkekivonásróll számolt be: deficites volt a nettó eszközbeszerzés (a GDP 17,6%-a) és a nettó kötelezettségvállalás is (a GDP 40,6%-a), míg az egyéb befektetési kötelezettségvállalások többletet mutattak (a GDP 17,1%-a).

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

A fizetésimérleg-statisztika elkészítéséhez használt elsődleges módszertani háttéranyag a Nemzetközi Valutaalap (IMF) fizetésimérleg-kézikönyvének hatodik kiadása (BPM6) (angol nyelven). A nemzetközi szabványok ezen új gyűjteményének kidolgozására egyrészt a fontos gazdasági fejleményeknek – többek között a globalizáció megnövekedett szerepének, valamint a pénzügyi piacokon tapasztalható fokozott innovációnak és komplexitásnak – a figyelembevétele érdekében került sor, másrészt pedig azért, mert a mérleget egyre nagyobb súllyal használják fel a gazdasági tevékenységek értelmezésében (eszköz–kötelezettség elv).

A fizetésimérleg-adatok Eurostatnak történő továbbítását a fizetési mérleggel, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmével és a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos közösségi statisztikákról szóló 184/2005/EK rendelet szabályozza. A BMP6 kézikönyv szerinti új adatszolgáltatási követelményeket az előbbi rendelet módosításáról szóló, 2012. június 22-i 555/2012/EU bizottsági rendelet tartalmazza.

A 2015. 4. negyedévvel kapcsolatos első előzetes adatok 2016 áprilisában váltak elérhetővé; a 2015-ös éves adatok első becslése ezeken alapul.

Folyó fizetési mérleg

A fizetési mérleg folyó mérlege nemcsak az áruk nemzetközi kereskedelméről (hagyományosan a legnagyobb kategória), hanem a szolgáltatásokkal kapcsolatos nemzetközi tranzakciókról, valamint az elsődleges és másodlagos jövedelmekről is tájékoztatást nyújt. E tranzakciók tekintetében a fizetési mérleg rögzíti a követelések (export) és a tartozások (import) értékét. A pozitív egyenleg, vagyis a folyómérleg-többlet (amely az EU-28 esetében 2014-ben és 2015-ben jellemző volt) azt jelenti, hogy a gazdaságnak több jövedelme származik a külföldi exportügyletekből, mint amennyit a más gazdaságokkal folytatott importügyletek során költ külföldön, ezért a külfölddel szemben nettó hitelezői pozíciót tölt be.

A folyó mérleg felméri az adott ország gazdasági helyzetét a világban, és kiterjed a rezidens és a nem rezidens egységek közötti valamennyi tranzakcióra. Részleteit tekintve (a BPM6 szerint) a folyó mérleg négy fő részmérlege a következő:

A nemzetközi árukereskedelem az általános termékforgalmat, a közvetítő kereskedelem keretében történő nettó áruexportot és a nem monetáris aranyat foglalja magában. Az áruk exportját és importját úgynevezett „költségmentesen a hajófedélzetre” (FOB) értéken, vagyis az exportáló gazdaságok vámhatárán érvényes, a vámhatárig történő biztosítás és szállítás díját is tartalmazó piaci értéken kell nyilvántartani. Következésképpen az importok esetében szükség van a FOB kiigazítására, azaz az importáló gazdaság határáig történő szállítás kapcsán alkalmazott szállítási és biztosítási díjak értékének levonására.
A szolgáltatások nemzetközi kereskedelme az alábbi elemekből áll: mások tulajdonában lévő fizikai inputokon végzett feldolgozási szolgáltatások (feldolgozási célú áruk), karbantartási és javítási szolgáltatások, uniós rezidensek által nem uniós rezidenseknek vagy nem uniós rezidensek által uniós rezidenseknek nyújtott szállítási szolgáltatások, ideértve a személyszállítást, az áruszállítást és a járulékos szolgáltatásokat, így például a teherkezelési díjakat, a csomagolást és átcsomagolást, a teherszállítási szolgáltatásokon felül végzett vontatást, a szállítóknak biztosított irányítást és navigációs támogatást, a légiforgalmi irányítást, a mentési műveleteket, a személyzet díját stb.; idegenforgalom, ideértve elsősorban az uniós utazók által nem uniós rezidensektől vagy a nem uniós utazók által uniós rezidensektől megszerzett árukat és szolgáltatásokat; és egyéb szolgáltatások, ideértve az építési-szerelési szolgáltatásokat, a biztosítási szolgáltatásokat, a pénzügyi szolgáltatásokat, a szellemi termék használatának máshová nem sorolt díját, a távközlési, számítástechnikai és információs szolgáltatásokat, az egyéb üzleti szolgáltatásokat (kutatási és fejlesztési szolgáltatások, szakmai és vezetési tanácsadási szolgáltatások, a kereskedelemmel kapcsolatos műszaki és egyéb szolgáltatások), a személyes, kulturális és szórakoztatással kapcsolatos szolgáltatásokat és a máshová nem sorolt kormányzati szolgáltatásokat.
Az elsődleges jövedelem alapvetően háromféle tranzakciót foglal magában: a nem rezidens munkavállalóknak vagy nem rezidens munkáltató által fizetett munkavállalói javadalmazást, a közvetlen, portfólió- vagy egyéb befektetésekből és a tartalékeszközökből származó befektetési jövedelmet, valamint az egyéb elsődleges jövedelmeket (termelési és importadókat, támogatásokat és bérleti díjakat). Az összes befektetési jövedelemhez kapcsolódó elem tartalmazza a részvényekből és a befektetési jegyekből származó jövedelmet (felosztott és elhatárolt jövedelem szerint elkülönítve), a hitelpapírokba, letétekbe vagy hitelekbe való befektetésekből származó kamatjövedelmet, valamint a kvázivállalatokból történő jövedelemkivonás összegét.
A másodlagos jövedelemhez tartoznak az államháztartás folyó átutalásai, például a folyó jövedelem- és vagyonadókból származó kifizetések, a társadalombiztosítási járulékok és szociális juttatások, a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos átutalások, valamint a pénzügyi és nem pénzügyi vállalkozásokkal, háztartásokkal és nonprofit szervezetekkel kapcsolatos folyó átutalások.

Tőkemérleg

A fizetési mérleg tőkemérlege a rezidensek által külföldön vagy nem rezidensek által az adott gazdaságban szerzett nem pénzügyi eszközök (például ingatlanbefektetések) összegét mutatja meg. A tőkemérleg részét képezik az államháztartás, a pénzügyi és nem pénzügyi vállalatok, a háztartások és a nonprofit szervezetek által végrehajtott tőketranszferek, ezen belül – külön nevesítve – az adósságelengedések is.

Pénzügyi mérleg

A fizetési mérleg pénzügyi mérlege magában foglalja mindazokat a tranzakciókat, amelyek a gazdaság külföldi pénzügyi eszközeinek és kötelezettségeinek tulajdonában bekövetkezett változásokhoz kapcsolódnak. A pénzügyi mérleget a BPM6 szerint öt részmérleg alkotja: közvetlen befektetés, portfólióbefektetés, pénzügyi derivatívák, egyéb befektetések és tartalékeszközök. Jelenleg az összes elemet az eszköz–kötelezettség elv szerint veszik nyilvántartásba, amely a mérlegmegközelítés teljes körű alkalmazását támogatja a pénzügyi számlák terén. E tekintetben a nettó értékeket a mögöttes bruttó értékek szem előtt tartásával kell rögzíteni és értelmezni: a nettó eszközvásárlás értéke az új eszközvásárlások összege mínusz az eszközkészlet csökkenése a tárgyidőszakban, a felmerült nettó kötelezettségek értéke pedig az új kötelezettségek kibocsátása mínusz az esedékes kötelezettségek összege. A nettó eszközök mínusz nettó kötelezettségek egyenlege tehát a külföldnek történő nettó hitelnyújtás (ha az egyenleg pozitív), illetve a külföldtől való nettó hitelfelvétel (ha az egyenleg negatív).

Közvetlen befektetés esetében az egyik gazdaságban rezidens befektető olyan befektetést hajt végre, amely számára egy másik gazdaságban rezidens vállalkozásban ellenőrzést vagy annak irányításában jelentős mértékű befolyást biztosít. Ezen osztályozáson belül különbséget kell tenni egyfelől a részvények vagy befektetési jegyek (illetve adott esetben az újra befektetett jövedelem), másfelől az adósság típusú instrumentumok formájában eszközölt közvetlen külföldi befektetések között. A tranzakciókat a közvetlentőke-befektetéssel létrehozott vállalkozásokban a közvetlentőke-befektetők által eszközölt ügyletek, a kereszttulajdonlások, valamint a (rezidens és nem rezidens legfőbb ellenőrzést gyakorló anyavállalattal rendelkező) társvállalkozások közötti nemzetközi tranzakciók szerinti bontásban kell kimutatni. E témakörről a közvetlen külföldi befektetésekről szóló tematikus fejezet nyújt részletesebb tájékoztatást.

A portfólióbefektetések az átruházható értékpapírokkal folytatott tranzakciókat jelentik, a közvetlen befektetésnek vagy tartalékeszközöknek minősülő tranzakciók kivételével. E kategória két fő eleme a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (kötvények és rövid lejáratú értékpapírok vagy pénzpiaci eszközök).

A pénzügyi derivatívák (a tartalékok kivételével) olyan pénzügyi eszközök, amelyek egy másik konkrét pénzügyi eszközhöz, mutatóhoz vagy nyersanyaghoz kapcsolódnak, és amelyeken keresztül bizonyos pénzügyi kockázatokkal azok saját jogán kereskedni lehet a pénzpiacokon. A pénzügyiderivatíva-tranzakciókat külön tranzakcióként kezelik, nem pedig azon mögöttes tranzakciók értékének szerves részeként, amelyekhez esetlegesen kapcsolódnak. E tranzakciókat csak az eszközök és a kötelezettségek nettó értékén teszik közzé.

Az egyéb befektetések kategóriája minden olyan tételt tartalmaz, amely nem tartozik a pénzügyi számlák semelyik más fejezete alá sem (azaz nem közvetlen befektetés, portfólióbefektetés, pénzügyi derivatíva vagy tartalékeszköz): ezt a csoportot elsősorban négy ügylettípus – a készpénz és betétek (általában ez a legjelentősebb tétel), a kereskedelmi hitelek és előlegek, a hitelek, valamint az egyéb típusú eszközök és kötelezettségek – alkotja.

A tartalékeszközök a monetáris hatóságok rendelkezésére álló és irányítása alá tartozó külföldi pénzügyi eszközök, amelyek a fizetési egyensúlyhiányok finanszírozására és szabályozására, valamint egyéb célokra szolgálnak.

Háttér

Az Európai Unió az áruk és szolgáltatások nemzetközi kereskedelme, valamint a külföldi befektetések terén vezető szerepet tölt be a világgazdaságban. A fizetésimérleg-statisztika teljes képet nyújt az Európai Unió és az egyes tagállamok valamennyi külgazdasági tranzakciójáról. E statisztika felhasználásával megvizsgálható az uniós gazdaság különböző szegmenseinek nemzetközi kitettsége, feltüntetve annak a külfölddel szembeni komparatív előnyeit és hátrányait, és felmérhetők a gazdaságot fenyegető makrogazdasági kockázatok. A pénzügyi és gazdasági válság rávilágított az ilyen gazdasági statisztikák kidolgozásának fontosságára, mivel a világ reál- és pénzügyi gazdaságaira vonatkozó adatok elérhetőségének javítása segítséget jelenthetett volna a politikai döntéshozóknak és az elemzőknek a válság kibontakozása során, például abban az esetben, ha nemzetközi szinten összehasonlítható adatok álltak volna rendelkezésre a pénzügyi tranzakciókról és az egyes eszközökkel és kötelezettségekkel kapcsolatos kitettségről.

A gazdasági és pénzügyi válságot követően az Európai Bizottság új szakpolitikai javaslatokat jelentett be e téren, amelyek célja a gazdasági fellendülés ösztönzését célzó jogszabályok – ilyen volt például az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendeletjavaslat (COM(2015) 10) – és az uniós tagállamokat fenyegető makrogazdasági kockázatok felmérését szolgáló rendszeres kezdeményezések kialakítását szolgáló jogszabályok – például a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (angol nyelven) – megalkotása volt. Az Európai Bizottság kezdeményezéseiről részletesebb tájékoztatás a Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának weboldalán olvasható, ahol több friss prioritásról részletesebb információk szerepelnek, különös tekintettel az európai beruházási tervre (angol nyelven) és az európai szemeszterrel kapcsolatos közelmúltbeli prioritásokra.