Statistics Explained

Archive:Gazdaságszerkezeti statisztikák

This article has been archived, for an up to date article, please see Farms and farmland in the European Union - statistics/hu..

1. ábra: Kulcsfontosságú mutatók – részesedés az EU-28 összesített adatai alapján, 2013
(%)
Forrás: Eurostat (ef_kvaareg)
2. ábra: Átlagos mezőgazdasági hasznosítású terület mezőgazdasági üzemenként, 2010 és 2013 (1)
(hektár)
Forrás: Eurostat (ef_kvaareg)
1. táblázat: Terméshozam, munkaerő és állatállomány, 2007–2013
Forrás: Eurostat (ef_kvaareg)
3. ábra: A rendszeresen alkalmazott munkavállalók aránya a mezőgazdasági munkaerőn belül, valamint ezek munkaintenzitás szerinti megoszlása, 2013
(%)
Forrás: Eurostat (ef_lflegaa) és (ef_lfwtime)
4. ábra: Mezőgazdasági üzemekhez tartozó földterület, 2013 (1)
(%)
Forrás: Eurostat (demo_r_d3area) és (ef_oluft)
5. ábra: Mezőgazdasági hasznosítású terület megoszlása, 2013
(%)
Forrás: Eurostat (ef_oluft)
6. ábra: Mezőgazdasági hasznosítású terület lebontása felhasználási mód alapján, EU-28, 2013 (1)
(a mezőgazdasági hasznosítású terület százalékában kifejezve)
Forrás: Eurostat (ef_oluft)

Az Európai Unió (EU) tagállamainak mezőgazdasági szerkezete a földrajzi, topográfiai, éghajlati, valamint a természeti erőforrások tekintetében való eltérések, továbbá a regionális tevékenységek, infrastruktúra és társadalmi hagyományok sokszínűsége miatt széles skálán mozog. A mezőgazdasági üzemek szerkezetére vonatkozó felmérés, más néven a gazdaságszerkezeti felmérés (FSS) a mezőgazdasági üzemek szerkezetével kapcsolatos trendek és változások megfigyelésén keresztül segít az EU mezőgazdasági helyzetének értékelésében, továbbá lemodellezi a külső fejlesztések és szakpolitikai javaslatok hatásait.

Ez a cikk bemutatja a legutóbbi, 2013-ban készült gazdaságszerkezeti felmérés néhány statisztikáját, és több esetben összehasonlítja ezeket a 2009-es vagy 2010-es összeírás, illetve az azt megelőző, 2007-es gazdaságszerkezeti felmérés statisztikáival. Meg kell említenünk, hogy a 2007-es és a 2009-es, illetve 2010-es felmérés között sor került néhány módszertani és jogszabályi változásra.

Főbb statisztikai eredmények

A mezőgazdasági üzemek mérete

2013-ban 10,8 millió mezőgazdasági üzem volt az EU-28 területén. A gazdasági méret szerinti elemzés alapján ebből 6,5 millió (59,8%-uk) rendelkezett 2000 EUR-t meghaladó standard termelési értékkel. Az EU-28 területén belüli teljes mezőgazdasági hasznosítású terület (MHT) majdnem 175 millió hektárt (a teljes földterület körülbelül 40,0%-a) tett ki, a mezőgazdasági üzemek átlagos mérete 16,1 hektár volt.

A mezőgazdasági hasznosítású területet tekintve az EU-28 mezőgazdasági földterületében a legnagyobb részesedéssel Franciaország és Spanyolország rendelkezett (15,9%, illetve 13,3%), míg a legkisebb részesedés az Egyesült Királyságé és Németországé volt, mindkettejük esetében valamivel 10,0% alatt – lásd az 1. ábrát. Ezzel szemben a legnagyobb számú mezőgazdasági üzemmel Románia rendelkezett 3,6 millió üzemmel; ez az EU-28 összes mezőgazdasági üzemének egyharmadát (33,5%-át) jelentette. A mezőgazdasági üzemek számát tekintve a második helyet Lengyelország foglalta el (13,2%), valamivel megelőzve Olaszországot (9,3%) és Spanyolországot (8,9%).

Az üzemek száma és a mezőgazdasági hasznosítású terület aránya (lásd az 1. ábrát) között látható különbségek a mezőgazdasági üzemek átlagos méretét tükrözik (lásd a 2. ábrát). 2013-ban a mezőgazdasági üzemek átlagos mérete az uniós tagállamok közül messze a Cseh Köztársaságban volt a legnagyobb 133 hektárral, amelyet a második helyen az Egyesült Királyság követett 94 hektárral. Hat tagállam jelentett be 10,0 hektár alatti átlagos méretet; ez az érték Romániában, Cipruson és Máltán volt a legalacsonyabb.

A mezőgazdasági üzemek átlagos mérete az EU-28-on belül a 2010-ben rögzített üzemenkénti 14,4 hektárról 2013-ra üzemenként 16,1 hektárra nőtt; ennek oka az üzemek számában bekövetkezett 11,5%-os, valamint a mezőgazdasági hasznosítású területben bekövetkezett 0,7%-os csökkenés. Az uniós tagállamok többsége az átlagos üzemenkénti mezőgazdasági hasznosítású terület növekedéséről számolt be a 2010 és 2013 közötti időszak tekintetében. E téren jelentősebb visszaesés egyedül a Cseh Köztársaságban következett be, míg Görögországban és Írországban kisebb csökkenést rögzítettek.

A gazdaságok méretének a mezőgazdasági földterületben való kifejezése mellett meghatározható azok gazdasági mérete is; ez a standard termelési érték, azaz a mezőgazdasági termelés termelői áron kifejezett értéke alapján történik. Ezen mérőszám alapján az EU-28 mezőgazdasági termelése (folyó áron kifejezve) 2007 és 2010 között 7,9%-kal, 2010 és 2013 között pedig további 7,5%-kal nőtt (lásd az 1. táblázatot). Az uniós tagállamok többsége ezekben az években növekedésről számolt be, mindamellett 10,0%-nál nagyobb arányú visszaesésre került sor 2007 és 2010 között Görögországban és Cipruson, 2010 és 2013 között pedig Olaszországban, továbbá kisebb csökkenés volt tapasztalható 2007 és 2010 között Németországban és Írországban (míg Svédország termelése többé-kevésbé változatlan maradt), valamint 2010 és 2013 között Horvátországban, Ausztriában és Portugáliában. 20,0%-nál nagyobb arányú növekedésre 2007 és 2010 között hét tagállamban, 2010 és 2013 között négy tagállamban került sor; az egyetlen tagállam, amely mindkét időszakban ilyen szintű növekedésről számolt be, Lettország volt.

A mezőgazdasági munkaerő

Az EU-28 teljes mezőgazdasági munkaereje 2013-ban 9,5 millió éves munkaerőegységgel volt egyenértékű, ebből 8,7 millió (92%) rendszeresen alkalmazott munkavállaló volt (lásd a 3. ábrát). A teljes EU-28 mezőgazdasági munkaereje a 2007 és 2013 közötti időszakban 2,3 millió éves munkaerőegységgel (ÉME) csökkent, ami 19,8%-os visszasést jelent. 2007 és 2013 között a mezőgazdasági munkaerő majdnem az összes uniós tagállamban csökkent; ez alól jelentősebb kivételt csak Írország, Magyarország és Málta képezett, amelyek mindegyikében nőtt a munkaerő. A legnagyobb százalékos visszaesésre Szlovákiában, Olaszországban, Cipruson és Bulgáriában került sor; ezek mindegyikében legalább egyharmaddal csökkent a munkaerő.

A mezőgazdasági munkaerő több mint négyötödét rendszeresen alkalmazott munkavállalók tették ki az uniós tagállamok mindegyikében; arányuk Spanyolországban volt a legalacsonyabb 81%-kal, míg Lettországban a mezőgazdasági munkaerő szinte minden tagja rendszeresen alkalmazott munkavállaló volt. A rendszeresen alkalmazott munkavállalókon belül a teljes munkaidős és a részmunkaidős munkavállalók aránya széles skálán mozgott az uniós tagállamok között. 11 tagállamban a mezőgazdasági munkaerő több mint felét teljes munkaidős, rendszeresen alkalmazott munkavállalók tették ki; ez az arány a legnagyobb Luxemburgban volt, a mezőgazdasági munkaerő csaknem háromnegyede (74%). Ehhez képest a teljes munkaidős, rendszeresen alkalmazott munkavállalók aránya a mezőgazdasági munkaerőben mindössze egynegyed és egyötöd között volt Ausztriában, Horvátországban és Litvániában, és mindössze 7% Romániában.

Állatállomány

Az EU-28 állatállománya 2013-ban 130 millió számosállategységet (SZÁE) tett ki. Az EU-28 teljes állatállománya 2007 és 2013 között 6,6 millió SZÁE-vel, azaz 4,8%-kal csökkent (lásd az 1. táblázatot). Összesen 21 uniós tagállam jelentette az állatállománya csökkenését ebben az időszakban; Cipruson és Máltán közel 30%-os volt a visszaesés. Azon hét uniós tagállam esetében, amelyek 2013-ban nagyobb állatállománnyal rendelkeztek, mint 2007-ben, a növekedés 1,0% alatt volt Írország, Portugália és Spanyolország esetében, 2,0% körül Finnországban és Németországban, és – a legnagyobb növekedésként – valamivel kevesebb mint 3,0% Luxemburgban és Hollandiában.

Mezőgazdasági célú földhasználat

2013-ban a hasznosított mezőgazdasági terület az EU-28 teljes földterületének kétötödét (40,0%-át) tette ki, és a földterület további 9,0%-a tartozott mezőgazdasági üzemekhez akár erdős terület (6,7%), akár mezőgazdasági művelés alatt nem álló egyéb földterület (2,3%) formájában – lásd a 4. ábrát. A mezőgazdasági földterületként hasznosított földterület aránya majdnem háromnegyedre (72,5%-ra) nőtt Írországban, és az összes földterület több mint kétharmadát (70,5%-át) tette ki az Egyesült Királyságban. Ehhez képest a mezőgazdasági hasznosítású terület a földterület kevesebb mint egytizedét tette ki Svédországban (7,5%) és Finnországban (7,4%). Az uniós tagállamok közül csak ebben a két északi tagállamban volt nagyobb a mezőgazdasági üzemekhez tartozó, erdős területek aránya, mint a mezőgazdasági célokra hasznosított földterület.

2013-ban a szántóterületek (ideértve a gabonaföldeket és más szántóföldeket is) az EU-28 teljes mezőgazdasági hasznosítású területének háromötödét (59,8%-át) tették ki (lásd az 5. ábrát), míg az állandó legelők és rétek (ide tartoznak a legelők, a rétek és a külterjes legelők) valamivel több mint egyharmadát (34,2%-át). Az állandó kultúrák, mint például a szőlőskertek, az olajfaültetvények vagy a gyümölcsöskertek aránya 5,9% volt, a maradék 0,2%-ot pedig elsősorban konyhakertek tették ki.

A szántóterületek relatív fontossága jelentős eltéréseket mutatott az egyes uniós tagállamok között, és azok mezőgazdasági hasznosítású területen belüli aránya jellemzően a Szlovéniában rögzített 35,6% és a Magyarországon rögzített 81,6% között mozgott. Ennél magasabb arányt csak az északi tagállamokban, azaz Svédországban (85,1%), Dániában (91,5%) és Finnországban (98,5%), alacsonyabbat pedig csak Portugáliában (30,2%) és Írországban (21,0%) rögzítettek. Az állattartáshoz (különösen a tejtermeléshez és a juhtenyésztéshez) kapcsolható állandó legelők és rétek aránya Luxemburgban, Szlovéniában, az Egyesült Királyságban és Írországban meghaladta az 50%-ot, míg Cipruson, Finnországban és Máltán 2% alatt volt. Az állandó kultúrák az összes mezőgazdasági hasznosítású terület több mint 10%-át tették ki a szőlő-, olíva- és citrustermesztéssel foglalkozó déli tagállamokban; ez az arány Cipruson volt a legmagasabb (25,0%).

A 6. ábra az EU-28 földterülete mezőgazdasági célú hasznosításának részletesebb elemzését mutatja be. A szántóterületek több mint felét gabonaföldek teszik ki; ez 2013-ban a teljes mezőgazdasági hasznosítású terület egyharmadát (33,2%-át) jelentette. Az állandó legelők és rétek zömmel legelőből és rétből álltak; ezek a teljes mezőgazdasági hasznosítású földterület 21,9%-át, míg a külterjes legelők 11,4%-át, az állandó, termelésből kivett, de támogatásra feljogosító legelők és rétek pedig 0,8%-át tették ki.

Adatforrások és adatok rendelkezésre állása

Az uniós tagállamok tízévente átfogó gazdaságszerkezeti felmérést folytatnak le (ennek teljes tárgyköre jelenti a mezőgazdasági összeírást), ezen alapvető felmérések között pedig három mintavétellel végzett időközi felmérésre kerül sor. Az uniós tagállamok összegyűjtik az egyes mezőgazdasági üzemek adatait a következők tekintetében:

  • földhasználat;
  • állatállomány létszáma;
  • vidékfejlesztés (például a mezőgazdaságtól eltérő tevékenységek);
  • vezetés és mezőgazdasági munkaerő-igénybevétel (beleértve a foglalkoztatottak korát, nemét és az üzemtulajdonossal való kapcsolatát).

A felmérések adatai a különböző földrajzi szintek szerint (országok, régiók és – alapvető felmérések esetében – kerületek) kerültek összesítésre, majd osztály, területi státusz, az üzem jogállása, célzóna és gazdaságtípus alapján rendezésre.

A 2010. évi felmérésre való felkészülés során új jogalap került kidolgozásra: a gazdaságszerkezeti felmérésekről és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérésről szóló, 2008. november 19-i 1166/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.

A felmérés alapegysége a mezőgazdasági üzem, egy egyetlen vezetés irányítása alatt álló, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó technikai-gazdasági egység. 2007-ig a gazdaságszerkezeti felmérés minden, legalább egy hektár (ha) mezőgazdasági hasznosítású területtel (MHT) rendelkező mezőgazdasági üzemre, valamint minden olyan, egy hektár alatti MHT-vel rendelkező mezőgazdasági üzemre kiterjedt, amelynek piaci termelése meghaladott egy adott természetes küszöbértéket. Az új jogi szabályozás értelmében a mezőgazdasági üzemekre vonatkozó minimum küszöbérték a 2010. évi felmérés esetében egy hektárról öt hektárra nőtt. Az új öthektáros küszöbérték a Cseh Köztársaságban, Németországban és az Egyesült Királyságban került bevezetésre. Luxemburgban a küszöbértéket három hektárra, Svédországban két hektárra változtatták, Hollandiában pedig 3000 EUR értékű standard termelési értékben határozták meg (részletesebben lásd az alábbiakban).

Az új jogi szabályozás a felmérés tárgyát a standard fedezeti hozzájárulás 99%-áról az MHT 98%-ára (ide nem értve a közbirtokokat), valamint az állatállomány 98%-ára módosította. A közbirtokok (több üzem között megosztott földterületek) Bulgária, Németország, Franciaország, Görögország, Írország, Magyarország, Szlovénia és az Egyesült Királyság esetében nem számítanak az MHT-k részének. A többi országban vagy nincsenek közbirtokok, vagy rájuk is kiterjedt a felmérés.

Valamely adott mezőgazdasági termék (növény vagy állat) standard termelési értéke a mezőgazdasági termelés átlagos értéke termelői áron, az egy hektárnak, illetve egy állatnak megfelelő euró értékben kifejezve. Minden termék esetében egy ötéves időszak átlagértéke alapján meghatározott regionális együttható kerül alkalmazásra. 2007-ig a gazdaságszerkezeti felmérés a standard fedezeti hozzájárulást alkalmazta a mezőgazdasági üzemeknek a gazdálkodás típusa és a gazdaság mérete szerinti minősítésére, de ezt a 2010-es összeírásnál a standard termelési érték koncepciója váltotta fel. Meg kell említenünk, hogy a standard termelési értékbe nem számítanak bele a közvetlen kifizetések.

A mezőgazdasági munkaerőt azok a személyek alkotják, akik teljesítették tankötelezettségüket (elérték az iskolaköteles kort), és a felmérés napját megelőző 12 hónapban mezőgazdasági munkát végeztek az üzemben. Az értékekbe az üzemtulajdonosok akkor is beszámításra kerültek, ha nem dolgoznak az üzemben, a házastársuk viszont csak akkor, ha mezőgazdasági munkát végez az üzemben. Az üzemtulajdonos az a természetes személy (akár egyetlen üzemtulajdonosról beszélhetünk, akár természetes személyek egy csoportjáról) vagy jogi személy (például szövetkezet vagy más intézmény), akinek a felelősségére és neve alatt működtetik az üzemet, és aki jogilag és gazdaságilag felelős az üzemért – azaz aki az üzem gazdasági kockázatait viseli; társas gazdaság esetén csak a fő üzemtulajdonos (egyetlen személy) számít. A rendszeresen alkalmazott mezőgazdasági munkaerőbe a családi munkaerő és a tartósan (rendszeresen) foglalkoztatott nem családi munkaerő tartozik bele. Egy éves munkaerőegység (ÉME) egy, a mezőgazdasági üzemnél teljes munkaidőben foglalkoztatott személy által elvégzett munkának felel meg. A „teljes munkaidő” a munkaszerződésekre irányadó nemzeti rendelkezések által előírt minimális óraszámot jelenti. Ha a rendelkezések kifejezetten nem jelölik meg a munkaórák számát, akkor a minimális munkaóraszám 1800 (225, egyenként 8 órás munkanap).

Háttér

A vidékfejlesztési politika által fejleszteni kívánt területek: versenyképesség a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás területén; a környezet és a vidék minősége; élet a vidéki területeken; és a vidéki gazdaságok diverzifikálása. A mezőgazdaság korszerűbbé válásával, valamint az iparnak és – újabban – a szolgáltató szektornak a gazdaságon belüli fontossága megnövekedésével a mezőgazdaság mint foglalkoztató ágazat jelentősége egyre csökkent. Ennek megfelelően egyre nagyobb hangsúly kerül a mezőgazdasági termelőknek a vidékfejlesztésben – így az erdészetben, a biodiverzitásban, a vidéki gazdaság alternatív munkahelyeket teremtő diverzifikálásában, valamint a vidéki területek környezetvédelmében – való szerepére.

A közös agrárpolitika (KAP) gyakran került átformálásra a szektor korszerűsítése, piacorientáltabbá tétele érdekében. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács közötti, majdnem két éven át tartó tárgyalások eredményeképp a tárgyaló felek 2013. június 26-án politikai megállapodást kötöttek a KAP reformjáról. A megállapodás úgy került kidolgozásra, hogy messzire ható változásokat eredményezzen, így többek között tisztességesebbé és zöldebbé tegye a közvetlen kifizetéseket, megerősítse a mezőgazdasági termelők helyzetét az élelmiszer-termelési láncon belül, valamint hatékonyabbá és átláthatóbbá tegye a KAP-ot, miközben választ ad az élelmiszer-biztonság, az éghajlatváltozás, valamint a vidéki területek növekedése és munkalehetőségei tekintetében felmerülő kihívásokra, ezzel előmozdítva az EU Európa 2020 stratégiájában foglalt, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó célkitűzések megvalósítását. 2013 decemberében az Európai Parlament és a Tanács hivatalosan elfogadta a KAP legújabb reformját. A gazdaságszerkezeti felmérés a továbbiakban is kiigazításra kerül annak érdekében, hogy időszerű és releváns adatokat biztosítson ezen fejlemények elemzéséhez és nyomon követéséhez.

Lásd még

Az Eurostat további információi

Kiadványok

Fő táblázatok

Farm structure: historical data (1990-2007) (t_ef)

Adatbázis

Farm structure (ef)
Farm structure - 2008 legislation (from 2005 onwards) (ef_main)
Key farm variables (ef_kv)
Overview - Farm land use (ef_olu)
Overview - Farm livestock (ef_ols)
Overview - Farm labour force (ef_olf)
Farm land use - Arable land (ef_ala)
Farm land use - Permanent crops, other farmland, irrigation (ef_po)
Farm livestock and fodder crops (ef_lsf)
Farm labour force (ef_lf)
Other gainful activities and support for rural development (ef_oga)
Farm management and practises (ef_mp)
Survey on agricultural production methods (SAPM, 2010) (ef_pm)
Farm structure - 1998 legislation (1990-2007) (ef_historic)

Tematikus anyagok

Módszertan/metaadatok

A táblázatok, ábrák és térképek forrásadatai (MS Excel)

Egyéb információk

Főbb jogszabályok

  • Az Európai Parlament és a Tanács 1166/2008/EK rendelete a gazdaságszerkezeti felmérésekről és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérésről (a 2010-től kezdődően lefolytatott gazdaságszerkezeti felmérések)
  • Az Európai Parlament és a Tanács 378/2014/EU rendelete (2014. április 3.) az 1166/2008/EK rendeletnek a 2014–2018 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret tekintetében történő módosításáról
  • A Bizottság 715/2014/EU rendelete (2014. június 26.) a gazdaságszerkezeti felmérésekről és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérésről szóló 1166/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének a 2016. évi gazdaságszerkezeti felmérés során begyűjtendő mutatók felsorolása tekintetében történő módosításáról

Végrehajtási jogszabályok

  • A Bizottság 1200/2009/EK rendelete a mezőgazdasági üzemek szerkezetére vonatkozó felmérésekről és a mezőgazdasági termelési módszereket vizsgáló felmérésről szóló 1166/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról (a 2010-től kezdődően lefolytatott gazdaságszerkezeti felmérések)
  • A Bizottság (EU) 2015/1391 rendelete az 1200/2009/EK rendelet módosításáról

Kapcsolódó és régebbi jogszabályok

Külső hivatkozások


Retrieved from "https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Farm_structure_statistics/hu&oldid=449516"