Archive:Bérek és munkaerőköltségek

2020. áprilisban kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. július.

This Statistics Explained article has been archived on 21 December 2020.

Highlights

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség 2019-ben az EU-27 területén 27,70 euró volt, és a bulgáriai 6,00 eurótól a dániai 44,70 euróig terjedt.

A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató 2018-ban az EU-27 területén 14,8% volt, és a romániai 3,0%-tól az észtországi 22,7%-ig terjedt.

Az átlagos egyedülálló, gyermektelen munkavállaló éves nettó keresete 2019-ben az EU-27 területén 23 600 euró volt, és a bulgáriai 6000 eurótól a luxemburgi 42 600 euróig terjedt.

Az átlagos kétgyermekes munkavállaló házaspár éves nettó keresete 2019-ben az EU-27 területén 50 500 euró volt, és a bulgáriai 12 100 eurótól a luxemburgi 94 600 euróig terjedt.

Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2019

Megyjegyzés: az adatok a teljes gazdaságot lefedik (kivéve a mezőgazdaságot és a közigazgatást), de csak a 10 vagy annál több főt foglalkoztató vállalkozásokat tartalmazzák. Ideiglenes adatok.
RO: csak a teljes óránkénti munkaerőköltség. A bérek és fizetések / nem bérjellegű költségek bontást 2019 vonatkozásában nem adjuk közre, mert a nemzeti jogszabályi változások miatt a becslések nem hasonlíthatók össze a korábbi évek adataival.
Forrás: Eurostat (online adatkód: lc_lci_lev)

Ez a cikk bemutatja, összehasonlítja és szembeállítja egymással az Európai Unió (EU) tagállamainak, az Egyesült Királyságnak, valamint a tagjelölt országoknak és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országainak a bérekre és a munkaerőköltségekre (munkáltatókat terhelő, munkaerővel kapcsolatos kiadások) vonatkozó számadatait.

A munka nélkülözhetetlen szerepet tölt be a gazdaság működésében. A vállalkozások szemszögéből költséget (munkaerőköltséget) jelent, amely nemcsak az alkalmazottak számára kifizetett béreket és fizetéseket foglalja magában, hanem a nem bérjellegű költségeket – így mindenekelőtt a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást – is tartalmazza. A munkaerőköltségek ezért döntően befolyásolják a vállalkozások versenyképességét, bár emellett a tőkeköltség (például a kölcsönök kamatai és a részvények után fizetett osztalékok) és a nem árjellegű elemek (például a vállalkozószellem, a készségek és a munkatermelékenység, az innováció, valamint a márka és a termékek piaci pozicionálása) hatása sem elhanyagolható.

Full article

A munkaerőköltség komponensei

Ami a munkavállalókat illeti, fő jövedelemforrásukat általában a munkájukért kapott ellentételezés – közismertebben a bér vagy kereset – jelenti, amely ezért jelentősen befolyásolja azt, hogy tudnak-e költeni és/vagy megtakarítani. Mivel a bruttó bér/kereset a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulást is tartalmazza, a nettó kereset kiszámításához ezt a hozzájárulást, valamint az államnak fizetendő összegeket, például a jövedelemadót le kell vonni a bruttó összegből. Mivel az adók összege általában a háztartás jövedelmi helyzetétől és összetételétől függ, a nettó keresetet több jellegzetes háztartási helyzetre vonatkozóan számítottuk ki.

Az 1. grafikon a nettó kereset, a bruttó kereset/bér és a munkaerőköltségek közötti kapcsolatról nyújt áttekintést.

1. grafikon: A munkaerőköltség komponensei

Munkaerőköltségek

Az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-27 területén megközelítőleg 27,7 euró, az euróövezetben (EA-19) pedig 31,4 euró volt 2019-ben. Ezek az átlagértékek azonban elfedik a tagállamok közötti jelentős különbségeket, mivel az óránkénti munkaerőköltség valójában 6,0 euró (Bulgáriában) és 44,7 euró (Dániában) között változott (lásd az 1. ábrát); az átlag még magasabb volt Norvégiában (50,2 euró).

1. ábra: Becsült óránkénti munkaerőköltség, 2019
(euró)
Forrás: Eurostat (lc_lci_lev)

A munkaerőköltségek a bérek és fizetések költségeit, valamint a nem bérjellegű költségeket, például a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulást foglalják magukban. A gazdaság teljes egészét vizsgálva 2019-ben a teljes munkaerőköltségből a nem bérjellegű költségek aránya az EU-27 területén 25,1%, az euróövezetben pedig 25,6% volt. Ezt az arányt vizsgálva is jelentős különbségek figyelhetők meg az EU tagállamai között: a nem bérjellegű költségek aránya Franciaországban (32,9%), Svédországban (32,2%), és Olaszországban (28,8%) volt a legmagasabb, Luxemburgban (11,0%), Máltán (5,9%) és Litvániában (5,3%) pedig a legalacsonyabb.

Bruttó bér/kereset

Medián kereset

A bruttó kereset teszi ki a munkaerőköltség legnagyobb hányadát. Az euróban számított bruttó medián órabér 2014-ben Dániában volt a legmagasabb (25,52 euró), megelőzve Írországot (20,16 euró) és Svédországot (18,46 euró). Ezzel szemben az euróban számított bruttó medián órabér Litvániában (3,11 euró), Romániában (2,03 euró) és Bulgáriában (1,67 euró) volt a legalacsonyabb. Más szóval az EU-27 területén a legmagasabb bruttó nemzeti medián órabér euróban kifejezve 15-ször volt magasabb, mint a legalacsonyabb; ha ezt az árszínvonalnak megfelelően kiigazítjuk (vásárlóerő-egységekre [PPS] váltással), a legmagasabb átlag ötször volt magasabb, mint a legalacsonyabb, a két véglet pedig ismét Dánia és Bulgária volt.

2. ábra: Bruttó medián órabér, összes munkavállaló
(a tanulószerződéses tanulók kivételével), 2014
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub2s)

Alacsony keresetűek

Azok a munkavállalók minősülnek alacsony keresetűnek, akiknek az órabére a nemzeti bruttó medián órabér kétharmada vagy annál kevesebb. Az EU-28 területén (tehát az Egyesült Királyságot is beleszámítva – az EU-27 területére vonatkozóan nincs adat) 2014-ben a munkavállalók 17,2%-a, az euróövezetben pedig a munkavállalók 15,9%-a minősült alacsony keresetűnek. Az alacsony keresetűek aránya 2014-ben jelentősen eltért az EU-27 tagállamai között: a legnagyobb arány Lettországban (25,5%), Romániában (24,4%) és Litvániában (24,0%) volt megfigyelhető, miközben a munkavállalók kevesebb mint 10%-a volt alacsony keresetű Olaszországban (9,4%), Franciaországban (8,8%), Dániában (8,6%), Finnországban (5,3%), Belgiumban (3,8%) és Svédországban (2,6%).

3. ábra: Alacsony keresetűek – olyan munkavállalók
(a tanulószerződéses tanulók kivételével), akiknek a bruttó medián órabér legfeljebb kétharmada az órabére, 2014
(a munkavállalók százalékában)
Forrás: Eurostat (earn_ses_pub1s)

Nemek közötti bérszakadék

A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató az EU-ban a férfiak és a nők átlagos keresete közötti különbségeket mérő fontos mutató. Az EU-27 egészében 2018-ban a nők átlagosan 14,8%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak, az euróövezetben pedig 15,9% volt a különbség. A nemek közötti legnagyobb bérszakadék Észtországban (22,7%), Németországban (20,9%) és Csehországban (20,1%) volt megállapítható. Az átlagos fizetésben a nemek között a legkisebb különbség Olaszországban (5,0% – 2017. évi adat), Luxemburgban (4,6%) és Romániában (3,0%) volt tapasztalható (lásd a 4. ábrát).

4. ábra: A nemek közötti bérszakadékra vonatkozó kiigazítatlan mutató, 2018
(a női és a férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti százalékos különbség a férfiak bruttó bérének százalékában)
Forrás: Eurostat (earn_gr_gpgr2)

A nemek közötti bérszakadékhoz számos tényező hozzájárulhat, például a munkaerőpiaci részvételben fennálló különbségek, a jellemzően férfiak vagy nők által dominált foglalkozások vagy tevékenységek terén megfigyelhető különbségek, a férfiak és a nők által folytatott részmunkaidős munkavégzés mértékében felfedezhető különbségek, valamint a magán- és a közszervezetek személyzeti osztályainak hozzáállása a karrierépítéshez és a fizetés nélküli és/vagy szülési/szülői szabadsághoz. A nemek közötti bérszakadékot legalább részben magyarázhatják olyan háttértényezők, mint például az ágazatbeli és a foglalkozási elkülönítés, az oktatás és a képzés, a tudatosság és az átláthatóság, valamint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A nemek közötti bérszakadék rávilágít további egyenlőtlenségekre, különösen a családi kötelezettségekből a nőkre jutó, gyakran aránytalanul nagy részre, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos nehézségekre is. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződés keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra.

Nettó kereset és adóteher

Az összes adatot az OECD széles körben elismert modellje segítségével határoztuk meg. A modell alapadatai nemzeti forrásokból származnak. A modellel kapcsolatban további információkat az OECD – Benefits and wages oldal tartalmaz (angol nyelven).

Nettó kereset

A nettó keresettel kapcsolatos információk a bruttó keresetre vonatkozó adatokat egészítik ki, és a rendelkezésre álló keresetről tájékoztatnak, amely a bruttó keresetnek a jövedelemadóval és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulással csökkentett és gyermekes háztartás esetén a családi támogatással (az eltartott gyermekek utáni juttatással) növelt összege.

A vállalkozásoknál dolgozó munkavállalók átlagkeresetének 100%-át kereső, gyermektelen, egyedülálló személy nettó keresete 2019-ben 42 584 euró (Luxemburg) és 6030 euró (Bulgária) között változott. Ugyanebben a két EU-tagállamban volt a legmagasabb (57 175 euró), illetve a legalacsonyabb (6603 euró) az egy keresővel rendelkező kétgyermekes házaspárok nettó átlagkeresete (lásd az 5. ábrát).

5. ábra: Éves nettó kereset, 2019
(euró)
Forrás: Eurostat (earn_nt_net)

Amennyiben a házaspár mindkét tagja dolgozott (és mindketten a munkavállalók átlagkeresetét keresték), az éves nettó kereset Luxemburgban volt a legmagasabb: 94 638 euró, ha két gyermekkel rendelkeztek, és 87 024 euró, ha nem volt gyermekük. A legalacsonyabb nettó keresetet Bulgária jegyezte fel a kétgyermekes házaspárok esetében 12 102 euróval, a gyermektelen házaspárok esetében pedig valamivel kevesebbel, 12 061 euróval.

Adóteher

Az adókulcsra vonatkozó mutatók (a munkát terhelő adóék, a munkanélküliségi csapda és az adócsapda) a munka vonzerejét hivatottak nyomon követni. A 6. ábra e mutatók értékeit egy olyan egyedülálló, gyermektelen, alacsony keresetű személy esetében mutatja be, aki a kétharmadát (egészen pontosan 67%-át) keresi a vállalkozásoknál foglalkoztatott munkavállalók átlagos keresetének (a NACE Rev. 2 szerinti B–N nemzetgazdasági ágban).

Az első mutató, a munkát terhelő adóék az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások munkaerőköltséghez viszonyított arányáról nyújt tájékoztatást. A munkát terhelő adóék a meghatározás szerint a bruttó bérjövedelemre terhelt jövedelemadónak, valamint munkavállalói és munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásnak a teljes munkaerőköltség százalékában kifejezett összege. Ez az adóék 2019-ben az EU-27 területén 39,5%, az euróövezetben pedig 40,1% volt. Az alacsony keresetűeket sújtó adóék 2019-ben Belgiumban (45,4%), Németországban (45,2%), és Magyarországon (44,6%) volt a legnagyobb, míg Máltán (27,4%), Írországban (24,6%) és Cipruson (18,1%) a legkisebb.

6. ábra: Az alacsony keresetűekre vonatkozó adókulcsmutatók – gyermektelen egyedülállók, 2019
(%)
Forrás: Eurostat (earn_nt_taxwedge), (earn_nt_unemtrp) és (earn_nt_lowwtrp)

A második mutató, a munkanélküliségi csapda a bruttó jövedelem megnövekedésének azt a (százalékban kifejezett) részarányát jelenti, amelytől a magasabb adó és munkavállalói társadalombiztosítási járulék, illetve az álláskeresési és más juttatások megvonása következtében a foglalkoztatásba visszatérő munkanélküli elesik. A munkanélküliségi csapda 2019-ben az EU-27 területén 74,4%, az euróövezetben 74,5% volt. A legmagasabb értéket Belgiumban (93,1%), Luxemburgban (90,9%) és Dániában (88,9%) mérték, a legalacsonyabbat pedig Szlovákiában (46,4%), Görögországban (34,6%) és Észtországban (32,2%).

A harmadik mutató, az adócsapda azt fejezi ki, hogy az a munkavállaló, akinek bruttó keresete a munkavállalók átlagkeresetének 33%-áról 67%-ára nő, a bruttó kereset növekedésének mekkora hányadától esik el (százalékban kifejezve) a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék növekedése, valamint egyes juttatások esetleges megszűnése következtében. Az adócsapda 2019-ben az EU-27 területén 39,3%, az euróövezetben 41,1% volt; a legnagyobb hányadot Belgiumban (60,4%), Luxemburgban (50,6%) és Dániában (50,2%), a legkisebbet pedig Bulgáriában (22,4%), Észtországban (21,0%) és Cipruson (8,3%) mérték.

A táblázatok és az ábrák forrásadatai

Wages and labour costs: tables and figures (angol nyelven)

Adatforrások

Munkaerőköltség

A munkaerőköltség a munkavállalók díjazását (beleértve a pénzben és a természetben adott bért és fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségeket, valamint az egyéb kiadásokat (például a munkaerő-toborzási költségeket, a munkaruhára fordított kiadásokat, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbségét) foglalja magában. A munkaerőköltség e komponenseinek és elemeinek meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalommeghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a legutóbbi (jelenleg 2016-os) munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés keretében a tagállamok négyévenként gyűjtenek rendkívül részletes adatokat a munkaerőköltségek szintjéről. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel. A negyedéves munkaerőköltség-index (az európai mutatók egyike) a munkaerőből mint termelési tényezőből eredő költségnyomást méri. A munkaerőköltség-indexhez gyűjtött adatok a teljes átlagos óránkénti munkaerőköltségre, valamint két munkaerőköltség-kategóriára, egyrészt a bérekre és fizetésekre, másrészt a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásra és a munkáltató által fizetett adókra és kapott támogatásokra vonatkoznak. Az adatok – amelyek gazdasági tevékenységek szerinti bontásban is elérhetők – az ipart, az építőipart és a szolgáltatásokat (kivéve közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás) magukban foglaló európai aggregátumok (EU és euróövezet) és a tagállamok NACE Rev. 2 szerinti B–N és P–S nemzetgazdasági ága tekintetében állnak rendelkezésre munkanapokban kifejezve, szezonálisan kiigazított formában.