Archive:Kormányzati pénzügyi statisztika

2020. április 22-én kivonatolt adatok.

A cikk frissítésének tervezett ideje: 2021. július.

A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.

This Statistics Explained article has been archived on 7 December 2020.

Highlights

Az EU-27 vonatkozásában a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2018-as 0,4%-ról 2019-re 0,6%-ra nőtt. A 2018. évi adat a rendelkezésre álló idősorban valaha mért legalacsonyabb érték.

A GDP-arányos államadóság a 2018. év végi 79,6%-ról 2019 végére 77,8%-ra csökkent az EU-27-ben.

2019 végén a GDP-arányos államadósság Észtországban volt a legkisebb (8,4%), és Görögországban a legmagasabb (176,6 %).

Államadósság, 2018 és 2019
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10dd_edpt1)

Ez a cikk a kulcsfontosságú kormányzati pénzügyi statisztikák alakulását mutatja be az Európai Unióban (EU) és az euróövezetben (EA-19). Ezen belül a költségvetési (államháztartási) hiánnyal, a bruttó államadóssággal, az államháztartási bevételekkel és az államháztartási kiadásokkal, valamint az államháztartás fő bevételi forrásait jelentő adóbevételekkel és társadalombiztosítási járulékokkal foglalkozik.

Full article

Bevezetés

A kormányzati pénzügyi statisztika az uniós gazdaságok állapotának értékelése szempontjából kulcsfontosságú mutatókat tartalmaz. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma keretében a tagállamok vállalták, hogy a költségvetési hiányt és az államadósságot meghatározott szint alatt tartják: az egyes tagállamok költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, államadóssága pedig a GDP 60%-át. Ha a tagállam nem tartja be ezeket a határértékeket, az Unió megindítja az úgynevezett túlzotthiány-eljárást. Ennek keretében az érintett tagállam számos lépéssel – többek között szankciók alkalmazásával – ösztönözhető arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a helyzet orvoslása érdekében. Ugyanezek a hiányra és adósságra vonatkozó határértékek jelentik a gazdasági és monetáris unióban való részvétel, ezáltal pedig az euróövezethez való csatlakozás feltételét is. Emellett az integrált gazdasági és foglalkoztatási iránymutatások legutóbbi – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében felülvizsgált – változata az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó iránymutatást is tartalmaz.

2019-ben az EU-27 és az euróövezet (EA-19) költségvetési hiánya (az államháztartási szektor konszolidált nettó hitelfelvétele a GDP arányában kifejezve) egyaránt nőtt 2018-hoz képest. Eközben mindkét országcsoport tekintetében csökkenés volt tapasztalható az államadósság GDP-hez viszonyított arányában.

Költségvetési többlet/hiány

Az EU-27 vonatkozásában a költségvetési hiány GDP-hez viszonyított aránya a 2018-as 0,4%-ról 2019-re 0,6%-ra, az EA-19-ben pedig 0,5%-ról 0,6%-ra nőtt. Az EU-27 és az euróövezet vonatkozásában a 2018. évi hiányadatok a rendelkezésre álló idősorban valaha mért legalacsonyabb értékek voltak.

2019-ben tizenhat EU-27-tagállam ért el költségvetési többletet: Dánia (3,7%), Luxemburg (2,2%), Bulgária (2,1%), Ciprus és Hollandia (mindkettő 1,7%), Görögország (1,5%), Németország (1,4%), Ausztria (0,7%), Szlovénia, Málta és Svédország (mindhárom 0,5%), Horvátország és Írország (mindkettő 0,4%), Csehország és Litvánia (mindkettő 0,3%) és Portugália (0,2%).

A GDP 3,0%-át meg nem haladó költségvetési hiányt az EU-27 kilenc tagállama regisztrált: Lettország, Észtország, Lengyelország, Finnország, Szlovákia, Olaszország, Belgium, Magyarország és Spanyolország. A hiány két tagállamban volt a GDP 3,0%-a vagy annál magasabb: Franciaországban (3,0%) és Romániában (4,3%) (lásd az 1. ábrát).

1. ábra: Államháztartási egyenleg, 2018 és 2019
(az államháztartási szektor nettó hitelfelvétele (–) és hitelnyújtása (+) a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10dd_edpt1)

A GDP-arányos államháztartási egyenleg 2019-ben tizenhárom EU-27 tagállamban és az Egyesült Királyságban is javult 2018-hoz képest: a legnagyobb (a GDP-hez viszonyítva 1 százalékpontot meghaladó) javulást az egyenlegben Ciprus (a GDP 5,4 százalékpontja) és Dánia (2,9 százalékpont) érte el. A 2019-es ciprusi egyenlegjavulás fő oka, hogy 2018-ban a Cyprus Cooperative Bank Ltd szerkezetátalakításához – a bank egészséges részei eladásához és ezt követően a megmaradt vagyonkezelő szervezet államháztartásba történő integrálásához – kapcsolódó egyszeri tételek terhelték a mérleget.

Ciprus és Portugália 2018-as hiánya 2019-ben többletre váltott, míg olyan ország nem akadt, ahol az egyensúlyi helyzet változott volna többletre. Bulgáriában, Dániában, Írországban, Görögországban, Horvátországban, Hollandiában és Ausztriában nőtt a többlet 2018-hoz képest.

Egyetlen olyan tagállam sem volt, ahol a többlet fordult volna át hiányba. Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Finnországban nőtt a deficit 2018-hoz képest. A deficit mértéke egyetlen országban sem maradt változatlan, míg Észtországban, Olaszországban, Lettországban és Magyarországon 2019-ben csökkent a hiány mértéke.

1. táblázat: Államháztartási egyenleg és államadósság, 2016–2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10dd_edpt1)

Államadósság

Az EU-27 vonatkozásában az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2018. év végi 79,6%-ról 2019 végére 77,8%-ra csökkent, az euróövezetben pedig 85,8%-ról 84,1%-ra mérséklődött (lásd a 2. ábrát).

Összesen 11 uniós tagállam államadóssága haladta meg a GDP 60%-át 2019 végén: a legmagasabb államadósság-rátát Görögország regisztrálta (176,6%), őt követi Olaszország (134,8%), Portugália (117,7%), Belgium (98,6%), Franciaország (98,1%), Ciprus és Spanyolország (mindkettő 95,5%).

A GDP-arányos államadósság Észtországban (8,4%), Bulgáriában (20,4%), Luxemburgban (22,1%), Csehországban (30,8%), Dániában (33,2%), Svédországban (35,1%) és Romániában (35,2%) volt a legalacsonyabb.

2. ábra: Államadósság, 2018 és 2019
(konszolidált bruttó államadósság a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10dd_edpt1)

2018 vége és 2019 vége között az államadósság GDP-hez viszonyított aránya négy uniós tagállam esetében nőtt, miközben 21 tagállamban csökkent, a legnagyobb mértékben Ciprus (5,1 százalékpont), Írország (4,8 százalékpont), Görögország (4,6 százalékpont), Szlovénia és Portugália (4,3 százalékpont) és Magyarország (3,9 százalékpont) esetében.

Olaszország és Franciaország GDP-arányos államadóssága változatlan maradt ugyanebben az időszakban.

Ezzel szemben nőtt a GDP-arányos államadósság a 2019 végéig tartó egy évben Litvániában (2,4 százalékpont), Luxemburgban (1,1 százalékpont), Romániában (0,5 százalékpont) és Észtországban (0,1 százalékpont).

Államháztartási bevételek és kiadások

Az államháztartás gazdasági jelentősége az államháztartási összbevételnek és összkiadásnak a GDP százalékában kifejezett értékével mérhető. 2019-ben az EU-27 területén az államháztartási összbevétel a GDP 46,2%-át tette ki (változatlan volt a 2018-as arányhoz képest), az összkiadás pedig a GDP 46,7%-ának felelt meg (nőtt a 2018-as 46,6%-hoz képest). Az EA-19 esetében az államháztartási összkiadás a GDP 47,1%-át tette ki 2019-ben (a 2018-as 47,0%-hoz képest nőtt), az összbevétel pedig a GDP 46,5%-ának felelt meg (változatlan maradt) – lásd a 3. ábrát.

3. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2009–2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A GDP arányában mért államháztartási összkiadás 2009-ben az EU-27 tekintetében 50,6% volt, az EA-19 esetében pedig 50,9%. Ezt követően 2010 és 2011 között a GDP arányában mért összkiadás mindkét országcsoport tekintetében csökkent, 2012-ben nőtt, majd 2018-ig ismét csökkent, végül 2019-ben ismét mérsékelten emelkedett.

Abszolút értékben mérve a 2011 és 2018 közötti időszakban az államháztartási összkiadás az EU-27-ben és az euróövezetben egyaránt lassabban nőtt, mint az államháztartási összbevétel, ami csökkenő deficithez vezetett. 2019-ben azonban a kiadások mindkét országcsoportban gyorsabban nőttek, mint a bevételek, így összességében a hiány is nőtt.

4. ábra: Az összkiadás és az összbevétel alakulása, 2009–2019
(milliárd EUR)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

2009 és 2019 között az EU-27 államháztartási kiadásai összesen 1148 milliárd EUR-val, bevételei pedig 1709 milliárd EUR-val emelkedtek. 2018 és 2019 között azonban ugyanezen országcsoport államháztartási kiadásai 217 milliárd EUR-val nőttek, míg bevételei 195 milliárd EUR-val emelkedtek. Az EA-19 államháztartási kiadásai 2009 és 2019 között 889 milliárd EUR-val, bevételei pedig 1389 milliárd EUR-val emelkedtek. 2018 és 2019 között az államháztartási kiadások ugyanitt 179 milliárd EUR-val nőttek, míg a bevételek 155 milliárd EUR-val emelkedtek (lásd a 4. ábrát).

Az államháztartási kiadások és bevételek szempontjából jelentős eltérések figyelhetők meg az EU-27 tagállamai között (lásd az 5. ábrát). 2019-ben az uniós tagállamok közül Franciaország, Finnország, Dánia és Belgium rendelkezett GDP-arányosan a legmagasabb (100% feletti) összesített államháztartási kiadással és bevétellel; Norvégiában ugyancsak 100% fölött volt ez az arány. 2019 vonatkozásában hét EU-27-tagállam – Írország, Románia, Litvánia, Bulgária, Málta, Lettország és Észtország – számolt be viszonylag alacsony (a GDP 80%-át el nem érő) összesített arányról.

5. ábra: Államháztartási bevétel és kiadás, 2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az államháztartási összbevétel fő elemeit az EU-27 teljes egészében az adók és a nettó társadalombiztosítási járulékok jelentik (lásd a 6. ábrát). 2019-ben az EU-27 esetében az összbevétel 58,1%-át – az euróövezetben 56,8%-át – az adók, míg 30,8%-át – az euróövezetben 32,4%-át – a nettó társadalombiztosítási járulékok tették ki. A piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás és a nem piaci kibocsátásért fizetett összegek (értékesítés/díjak és saját előállítású állóeszköz-felhalmozás) az EU-27-ben az összbevétel 7,0%-át, az euróövezetben pedig az összbevétel 7,1%-át tették ki. A tulajdonból származó jövedelem (főleg kamat, osztalék és bérleti díj) mindkét országcsoport esetében az összbevétel 1,7%-át tette ki.

6. ábra: Az összbevétel összetétele, 2019
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A bevételek szerkezete tekintetében jelentős különbség mutatkozott az EU-27 egyes tagállamai között. 2019-ben például az adók az államháztartási bevételek kevesebb mint 50%-át tették ki Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Szlovéniában, ezzel szemben 87,8%-át Dániában és 80,5%-át Svédországban.

A bevételek között a nettó társadalombiztosítási járulékok a legnagyobb arányt Csehországban tették ki (37,6%), őt követte Németország (37,2%) Szlovákia (36,7%) és Szlovénia (36,4%). Ugyanezek a tételek Dániában (1,5%) és Svédországban (6,9%), illetve Izlandon (8,1%) képviselték a legkisebb arányt.

A tulajdonból származó jövedelem aránya Norvégiában volt a legmagasabb (22,2%) (lásd a 7. ábrát).

7. ábra: Az államháztartási bevétel fő elemei, 2019
(az összbevétel %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az EU-27 területén az államháztartási kiadások legnagyobb hányadát a készpénzben vagy természetben nyújtott szociális transzferek formájában történő jövedelem-újraelosztás képezte 2019-ben (lásd a 8. és a 9. ábrát).

8. ábra: Az összkiadás összetétele, 2019
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A szociális transzferek (a társadalmi juttatások és a természetbeni társadalmi transzferek – megvásárolt, termelt piaci javak és szolgáltatások) az EU-27-ben az összkiadás 46,1%-át, az euróövezetben pedig 47,8%-át képviselték. A munkavállalói jövedelem az EU-27 esetében az államháztartási kiadások 21,7%-át, az euróövezetben pedig 21,0%-át tette ki. A folyó termelőfelhasználás az EU-27-ben az államháztartási kiadások 11,9%-át, az euróövezetben pedig 11,3%-át tette ki. A kifizetett tulajdonosi jövedelem – amelynek a túlnyomó részét kamatfizetések alkotják – az EU-27-ben az államháztartási kiadások 3,3%-át, az euróövezetben 3,5%-át adta. A bruttó állóeszköz-felhalmozás (főleg a beruházás) az EU-27-ben az államháztartási kiadások 6,4%-át, az euróövezetben pedig 5,9%-át tette ki.

9. ábra: Az államháztartási kiadás fő elemei, 2019
(az összkiadás %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az államháztartási bevételek fő típusai a termelési és importadók, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, és a nettó társadalombiztosítási járulékok. 2019-ben az EU-27-ben a termelési és importadók a GDP 13,5%-át, a folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók a GDP 13,0%-át, a nettó társadalombiztosítási járulékok pedig a GDP 14,2%-át tették ki. A GDP-hez viszonyítva a termelési és importadókból származó bevétel az EU-27-ben a 2009 és 2014 közötti időszakban nőtt, részaránya 0,9 százalékpontos emelkedést mutatott (lásd a 10. ábrát). 2014 és 2019 között a termelési és importadók GDP-hez viszonyított aránya stabil maradt. A folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók GDP-hez viszonyított aránya a GDP 11,7%-ával mélypontot ért el 2010-ben, majd 2019-ig a GDP 13,0%-ára emelkedett. A GDP arányában kifejezett nettó társadalombiztosítási járulékok viszonylag stabilak maradtak: 2009 és 2019 között 14,1% és 14,4% között ingadoztak.

10. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, EU-27, 2009–2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

Az adóbevételek szerkezete tekintetében 2019-ben jelentős volt a különbség az uniós tagállamok körében (lásd a 11. ábrát). Nem meglepő módon azok a tagállamok, amelyek kiadásai viszonylag magasak voltak, jellemzően nagyobb adóbevételre tettek szert (a GDP-hez viszonyítva). 2019-ben például az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriáiból származó bevétel GDP-hez viszonyított aránya Dániában volt a legmagasabb (47,3%), őt Franciaország követte (46,7%). Ugyanakkor e bevételek GDP-hez viszonyított aránya két tagállamban – Írországban és Romániában – nem érte el a 30%-ot.

11. ábra: Az adók és társadalombiztosítási járulékok fő kategóriái, 2019
(a GDP %-ában)
Forrás: Eurostat (gov_10a_main)

A táblázatok és ábrák forrásadatai

Government finance statistics: tables and figures (angol nyelven)

Adatforrások

A túlzotthiány-eljárás előírásai szerint az uniós tagállamoknak minden év április 1-jéig és október 1-jéig be kell nyújtaniuk az Európai Bizottság részére a költségvetési hiányukra és az államadósságukra vonatkozó statisztikákat. Emellett az Eurostat az (angolul) adattovábbítási program keretében részletesebb adatokat gyűjt az államháztartási statisztikákra vonatkozóan, és ennek kapcsán a tagállamoktól megkapja a nemzeti számlákra vonatkozó adatokat. Az államháztartásra vonatkozóan gyűjtött fő aggregátumokat évente kétszer kell megküldeni az Eurostatnak, míg a kormányzati funkciókra (COFOG) vonatkozó statisztikákat a bázisidőszak lezárultát követő egy éven belül, az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételekre vonatkozó adatokat pedig a bázisidőszak lezárultát követő kilenc hónapon belül kell továbbítani. A negyedéves pénzügyi és nem pénzügyi számlákról, valamint a negyedéves bruttó államadósságról évente négyszer adnak jelentést.

Az e cikkben szereplő adatok az államháztartás főbb mutatóit tükrözik, amelyek összeállítása a nemzeti számlák (ESA 2010) alapján történik.

Az összbevétel és az összkiadás (beleértve a tőkekiadásokat, különös tekintettel a bruttó állóeszköz-felhalmozásra) különbsége egyenlő az államháztartás nettó hitelfelvételével/hitelnyújtásával, amely egyúttal az államháztartási nem pénzügyi számlák egyik egyenlegező tétele is.

Az államháztartás körülhatárolása

Az államháztartás magában foglalja mindazokat az intézményi egységeket, amelyek nem piaci termelők, kibocsátásuk egyéni vagy közösségi fogyasztásra szolgál, és amelyek finanszírozása a többi szektorhoz tartozó egységek által teljesített kötelező hozzájárulással történik, valamint mindazokat az intézményi egységeket, amelyek fő tevékenysége a nemzeti jövedelem és vagyon újraelosztása (ESA 2010, 2.111. pont). Az államháztartás négy alszektorból áll: központi kormányzat, tartományi kormányzat (adott esetben), helyi önkormányzat és társadalombiztosítási alapok (adott esetben).

A fő mutatók meghatározása

Az államháztartási egyenleg a túlzotthiány-eljárás céljából bejelentett nettó kormányzati hitelfelvétel/hitelnyújtás GDP-hez viszonyított értéke. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv szerint az államadósság az államháztartás év végén készpénzben, betétekben, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban és hitelekben fennálló bruttó adósságának névértéken számított, konszolidált értéke.

Az államháztartás fő bevétele az adókból, a társadalombiztosítási járulékokból, az értékesítésből és a tulajdonosi jövedelemből származik. Az ESA 2010 az államháztartási bevétel fogalmát egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: piaci kibocsátás, saját végső felhasználási célú kibocsátás, nem piaci kibocsátás ellenében teljesített kifizetések, termelési és importadók, egyéb termelési támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, nettó társadalombiztosítási járulékok, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek.

A fő kiadási tételek körébe a (kormányzati) alkalmazottak javadalmazása, a társadalmi juttatások (társadalmi juttatások és a kormányzat által megvásárolt piaci termelési célú természetbeni társadalmi transzferek), az államadósság kamatai, a támogatások és a bruttó állóeszköz-felhalmozás tartozik. Az államháztartási összkiadást az ESA 2010 egy sor kategóriára való hivatkozással határozza meg, nevezetesen: folyó termelőfelhasználás, bruttó felhalmozás, munkavállalói jövedelem, egyéb termelési adók, támogatások, tulajdonosi jövedelem, folyó jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, társadalmi juttatások (a természetbeni társadalmi transzferek kivételével), természetbeni társadalmi transzferek – megvásárolt, termelt piaci javak és szolgáltatások, egyéb folyó transzferek, nyugdíjjogosultságok változása miatti korrekció, tőketranszferek és nem termelt eszközöket érintő tranzakciók.

Az államháztartás fő aggregátumaira vonatkozóan az ESA 2010 keretében közölt államháztartási adatokat bizonyos nemzetiszámla-ügyletek tekintetében konszolidálni kell, tehát az államháztartási szektorban az intézményi egységek között végrehajtott egyes tranzakciókat (tulajdonosi jövedelem, egyéb folyó transzferek és tőketranszferek) figyelmen kívül kell hagyni. Ezen ügyletek kapcsán az alszektorokra vonatkozó adatokat az egyes alszektorokon belül konszolidálni kell, az alszektorok között azonban nem. Így a szektorszintű adatok összegének meg kell egyeznie az alszektorok adatainak összegével; ez alól kivételt képeznek a „tulajdonosi jövedelem”, „egyéb folyó transzferek” és „tőketranszferek” tételek, amelyeket konszolidálni kell. Ez utóbbi tételek – és következésképpen az összbevétel és az összkiadás – tekintetében az alszektorok összegének meg kell haladnia a szektorra vonatkozó értéket.

Az adók és a társadalombiztosítási járulékok a központi, tartományi kormányzatok és helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítási alapok által (készpénzben vagy természetben) beszedett bevételeknek felelnek meg. Ezek az (általánosságban adóknak nevezett) terhek három fő csoportba sorolhatók az alábbiak szerint:

jövedelem-, vagyon- és egyéb adók, ideértve a kötelező jellegű, a kormányzat által időszakosan a vállalkozások és a háztartások jövedelmére és vagyonára kirótt, ellentételezés nélküli befizetéseket;
termelési és importadók, ideértve azokat a kötelező, ellentételezés nélküli befizetéseket, amelyeket a kormányzat vet ki áruk és szolgáltatások előállításával és importjával, a munkaerő alkalmazásával, föld, épületek vagy a termelésben felhasznált egyéb eszközök tulajdonjogával vagy használatával kapcsolatosan;
nettó társadalombiztosítási járulékok, ideértve valamennyi munkáltató és háztartás tényleges társadalombiztosítási járulékait, azokat az imputált társadalombiztosítási hozzájárulásokat, amelyek a közvetlenül a munkáltatók által fizetett szociális ellátások ellentételét jelentik, valamint két további imputált tételt (a háztartások kiegészítő társadalombiztosítási járulékait és a társadalombiztosítási rendszerek szolgáltatási díjait).

Háttér

A 2007–2008-as globális gazdasági és pénzügyi válság számos európai kormány számára okozott komoly gondokat. Elsősorban az vált kérdésessé, hogy a nemzeti kormányok törleszteni tudják-e adósságaikat, meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket az állami kiadások kordában tartása érdekében, ugyanakkor képesek-e előmozdítani a gazdasági növekedést.

A Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései arra törekszenek, hogy az Európai Unió és különösen az euróövezet tagállamainak gazdasági fejlődését nagy vonalakban összehangolják. A Stabilitási és Növekedési Paktum emellett azt hivatott megakadályozni, hogy a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket hozzanak, amelyek indokolatlan előnyökkel járnának saját gazdaságuk számára más tagállamokéval szemben. A Stabilitási és Növekedési Paktum két alapelve, hogy a (tervezett vagy tényleges) államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig nem lépheti túl a GDP 60%-át (vagy ilyen irányba kell csökkennie). A Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint általában véve az Európai Unió gazdasági kormányzása jelentős megerősítést kapott 2011-ben.

A tagállamok minden évben részletesen tájékoztatják az Európai Bizottságot gazdaságpolitikájukról és államháztartásuk állapotáról. Az euróövezet országai stabilitási programjaik keretében szolgáltatnak információkat, míg a többi tagállam konvergenciaprogramok formájában nyújt tájékoztatást. Az Európai Bizottság értékeli, hogy a szakpolitikák összhangban vannak-e az elfogadott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekkel, és figyelmeztetést adhat ki, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a költségvetési hiány kezd kirívóan magas lenni. Ezen intézkedés hatására a Tanács megállapíthatja, hogy túlzott hiány áll fenn, amelynek kiigazítására határidőt kell előírni.