Bűnügyi statisztika
- 2014. januári adatok. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2016. szeptember. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.
_(millions)_YB14.png)
(millió) – Forrás: Eurostat (crim_gen)
_(2007_%3D_100)_YB14.png)
(2007 = 100) – Forrás: Eurostat (crim_gen)
_YB14.png)
(100 000 lakosonként) – Forrás: Eurostat (crim_gen), (demo_pjan) és (demo_r_d2jan)
_YB14.png)
(100 000 lakosonként) – Forrás: Eurostat (crim_plce), (demo_pjan) és (demo_r_d2jan)
_YB14.png)
(100 000 lakosonként) – Forrás: Eurostat (crim_pris), (demo_pjan) és (demo_r_d2jan)
Ez a cikk az Európai Unió (EU) legfrissebb bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikáit mutatja be. A jelenleg rendelkezésre álló statisztikák arról árulkodnak, hogy az Unión belül nagy a sokféleség a rendfenntartás és a jogrendszerek területén. Az uniós tagállamok bűnügyi statisztikái közötti összehasonlításnak ezért az időbeli tendenciákra kell összpontosítania ahelyett, hogy közvetlenül vetné össze az egyes országokban az egyes években mért szinteket, mivel az adatokat egy sor olyan tényező befolyásolhatja, mint például a büntetendőség eltérő szintjei, a büntető igazságszolgáltatási rendszerek hatékonysága, valamint a rendőrségi nyilvántartási gyakorlatok. Fontos tényező az is, hogy a rendőrség nem minden bűncselekményt vesz nyilvántartásba.
Főbb statisztikai eredmények
A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények
Az e cikkben ismertetett bűnügyi statisztikák az uniós tagállamok és néhány más európai ország rendőrségei által nyilvántartásba vett bűncselekményeket tartalmazzák. Ezek az adatok nem tükrözik az európai bűnözés egészét: egyrészt nem minden bűncselekmény jut a hatóságok tudomására, másrészt az egyes bűncselekményekre vonatkozó adatokat az esetleges új rendészeti stratégiák és módszertani változások is befolyásolhatják.
A különböző bűncselekménytípusok és azok szintjei rendszerint nem feleltethetők meg közvetlenül egymásnak az egyes országokban, mivel a jogi és büntető igazságügyi rendszerek számos területen eltérnek egymástól. Példa erre a bűncselekmények meghatározása[1], azok bejelentésének, nyilvántartásba vételének és mennyiségi meghatározásának módszerei, valamint a nyilvántartásba vett és be nem jelentett bűncselekmények egymáshoz viszonyított aránya (lásd az Adatforrások és adatok rendelkezésre állása című szakaszt).
A nemzeti adatokat aggregálták, hogy az átfogó tendenciák meghatározása érdekében becsléseket szolgáltathassanak az Unió egésze számára. Az adatokból az Unió vagy a tagállamok tekintetében levont következtetéseknek mindig az időbeli tendenciákra kell összpontosítaniuk.
Összes nyilvántartásba vett bűncselekmény
A nyilvántartásba vett bűncselekményekre vonatkozó adatok csak a büntető törvénykönyv szerinti bűncselekményeket tartalmazzák, az enyhébb vétségeket (szabálysértéseket) nem. Az EU-28-ban nyilvántartásba vett bűncselekmények száma 2003 óta stabilan csökken (lásd az 1. ábrát): 2012-ben 12%-kal kevesebb bűncselekményt rögzítettek, mint kilenc évvel korábban. Lényeges, hogy ezek az összes nyilvántartásba vett bűncselekményre vonatkozó számadatok az alábbiakban elemzett bűncselekményeken – erőszakos bűncselekmények, emberölés, rablás, vagyon elleni bűncselekmények és kábítószerrel való visszaélés – túl másokra is kiterjednek, így a részletesen tárgyalt bűncselekmények száma összesítve nem adja ki az összes nyilvántartásba vett bűncselekmény számát.
Az elmúlt években általános tendenciává vált a nyilvántartásba vett bűncselekmények számának csökkenése: amint a 2. ábrán látható, az EU-28 országaiban a rendőrség által nyilvántartott bűncselekmény-kategóriák többsége esetében 2007 és 2012 között csökkent a bejelentett esetek száma. Míg a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó és erőszakos bűncselekmények, valamint a rablások száma 4–10%-kal csökkent a 2007–2012 közötti időszakban, a gépjárműlopások száma ugyanebben az időszakban jóval gyorsabb ütemben (–37%) esett vissza, ami arra mutat, hogy hosszabb távú tendenciával állunk szemben. Ezzel szemben az EU-28 egészében nő a lakásbetörések száma: ebben a bűncselekmény-kategóriában 2012-ben 14%-kal több esetet jelentettek be, mint 2007-ben.
Az 1. táblázatból kiderül, hogy 10 uniós tagállamban nőtt a bűncselekmények száma a 2007–2012 közötti időszakban (Írország és Franciaország tekintetében nem állnak rendelkezésre idősorok). Ezzel szemben a többi 16 uniós tagállamban csökkent a nyilvántartásba vett bűncselekmények teljes száma: a legmeredekebb visszaesést Görögországban (–54%), az Egyesült Királyság egyes részein (Anglia és Wales: –25%, Skócia: –29%), Észtországban (–19%) és Szlovákiában (–18%) tapasztalták. (Görögország esetében megtörik az idősor, ami részben magyarázhatja a különlegesen nagy mértékű csökkenést.)
Az érintett időszakban Anglia és Wales gyakorolta a legnagyobb hatást az EU-28 egészében megfigyelt lefelé mutató tendenciára, mivel itt csökkent legnagyobb mértékben (2007 és 2012 között több mint 1,2 millióval) a nyilvántartásba vett esetek száma. Az 1. táblázatban felsorolt harmadik országok közül Törökországban 2007 és 2012 között 96%-kal nőtt a rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények száma.
Erőszakos bűncselekmények
Az erőszakos bűncselekményekre vonatkozó adatok a személy elleni bűncselekményeket (testi sértést), a rablást (erő alkalmazásával vagy arra irányuló fenyegetéssel elkövetett eltulajdonítást) és a szexuális bűncselekményeket (erőszakos közösülést és szexuális támadást) tartalmazzák. E bűncselekménytípus elemzése nehézségekbe ütközik, mert nem minden uniós tagállam használja az egységes fogalommeghatározásokat. Ezenfelül mivel a Franciaországban 2012-ben nyilvántartásba vett erőszakos bűncselekményekre vonatkozó adatok nem tartalmazzák a csendőrség által rögzített eseteket (azaz megtörik a sorozat), a 2011. referenciaév erőszakos cselekményekre vonatkozó összesített adataival való összehasonlítás félrevezető lehet. Az EU-28-ban megfigyelt átfogó tendencia mindamellett arra mutat, hogy 2007 és 2012 között mintegy 10%-kal csökkent a nyilvántartásba vett erőszakos bűncselekmények száma. Ezt az átfogó visszaesést nagyban befolyásolják az angliai és walesi adatok: ezeken a területeken ugyanis 2012-ben 166 ezerrel kevesebb erőszakos bűncselekményt jelentettek be, mint 2007-ben (2. táblázat). A többi uniós tagállamban nem egységes a kép: 2007 és 2012 között nagymértékű növekedést tapasztaltak Luxemburgban (38%), Magyarországon (26%) és Dániában (23%), azonban jelentős visszaesést Litvániában (–42%), Horvátországban (–33%), Skóciában (–32%), Lettországban (–30%), Szlovákiában (–30%) és Máltán (–27%).
Emberölés
Az emberölés fogalmát az elemzés az emberélet szándékos kioltásaként határozza meg, így beletartozik az előre kitervelten elkövetett emberölés, a halált okozó testi sértés, az eutanázia és a csecsemőgyilkosság is, azonban nem tartalmazza a halált okozó közúti veszélyeztetést, az abortuszt és az öngyilkosságban való közreműködést. Az emberölések nyilvántartásba vétele viszonylag következetes, és meghatározásuk kevésbé tér el az egyes országokban, mint a többi bűncselekmény-kategóriáé. Az itt bemutatott eredmények a tényleges emberöléseket tükrözik, kivéve Lettország esetében, ahol az adatok az emberölés kísérletét is tartalmazzák. Néhány országban a rendőrség minden olyan halálesetet emberölésként vesz nyilvántartásba, amely nem tulajdonítható azonnal valamely más oknak, ezért előfordulhat, hogy e kategória esetében túlzók az adatok. Az egyes országokban nyilvántartásba vett emberölések számát a 3. táblázat ismerteti. A 2007–2009, illetve a 2010–2012 közötti időszak átlagadatait összehasonlítva a 100 000 lakosra jutó emberölések száma (lásd a 3. ábrát) csökkenő tendenciát mutat: Görögország, Málta és Ausztria kivételével minden országban visszaesés tapasztalható. Noha a három balti tagállamban csökkent az emberölések száma, ezekben az országokban még így is magasabb maradt az emberölések 100 000 lakosra vetített aránya, mint az összes többi tagállamban.
Rablás
A rablás az erőszakos bűncselekmények egy fajtája: a meghatározás szerint erő alkalmazásával vagy arra irányuló fenyegetéssel elkövetett eltulajdonítás. Fogalmába beletartozik az utcai rablás (például egy járókelő táskájának elragadása) és az erőszakkal elkövetett eltulajdonítás is. Mivel a Franciaországban 2012-ben nyilvántartásba vett rablásokra vonatkozó adatok nem tartalmazzák a csendőrség által rögzített eseteket (azaz megtörik a sorozat), a 2011. referenciaév összesített rablási adataival való összehasonlítás félrevezető lehet. Az Unió egészében a rablások száma viszonylag stabil maradt, 2007 és 2012 között mindössze 4%-kal esett vissza. Míg a balti tagállamokban és Skóciában jelentős mértékben (a 2007–2012 közötti időszakban átlag 46%-kal, illetve 40%-kal) csökkent a bejelentett rablások száma, néhány országban igen nagy mértékű emelkedés tapasztalható ezen a téren. Cipruson, Dániában és Görögországban 2007 és 2012 között közel kétszeresére nőtt a rablások száma (lásd a 4. táblázatot).
Vagyon elleni bűncselekmények
Vagyon elleni bűncselekmény a tárgyi tulajdon eltulajdonítása és megrongálása. A lakásbetörésekre és gépjárműlopásokra vonatkozó adatokat az 5. és 6. táblázat mutatja be; ezek eltérő tendenciákat mutatnak. Mivel a Franciaországban 2012-ben nyilvántartásba vett lakásbetörésekre és gépjárműlopásokra vonatkozó adatok nem tartalmazzák a csendőrség által rögzített eseteket (azaz megtörik a sorozat), a 2011. referenciaév összesített lakásbetörési és gépjárműlopási adataival való összehasonlítás félrevezető lehet. A lakásbetörés fogalma a lakásba erőszakkal, javak eltulajdonítása céljából történő behatolást jelenti. A lakásbetörések száma 2007 és 2012 között 14%-kal nőtt az EU-28 teljes területén (2. ábra). Az ezen időszakra folytonos adatsorral rendelkező uniós tagállamok közül Görögországban (76%), Spanyolországban (74%), Olaszországban (42%), Romániában (41%) és Horvátországban (40%) nőtt legnagyobb mértékben a nyilvántartásba vett esetek száma. Ezzel szemben Litvániában (–36%) és Szlovákiában (–29%) jelentős visszaesés volt tapasztalható az 5. táblázatban bemutatott index által lefedett ötéves időszakban. (Spanyolország esetében megtörik az idősor, ami részben magyarázhatja a különlegesen nagy mértékű növekedést.) A gépjárműlopás fogalomkörébe a gépkocsik, motorkerékpárok, autóbuszok és tehergépkocsik, valamint építőipari és mezőgazdasági haszongépjárművek eltulajdonítása tartozik. A gépjárműlopások száma az elmúlt években Unió-szerte – részben a gépjárművek eltulajdonítását megelőző eszközök technikai fejlesztése következtében – stabilan csökkent. Az EU-28 területén 2007 és 2012 között 37%-kal, sőt Angliában és Walesben, valamint Skóciában kevesebb mint felére (mindkét régió esetében 53%-kal) csökkent a gépjárműlopások száma. Ezzel szemben Görögországban a 2007–2012 közötti időszakban 38%-kal nőtt az ilyen típusú bűncselekmények előfordulása (6. táblázat).
Kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények
A kábítószer-kereskedelem a kábítószerrel való visszaélések körébe tartozó bűncselekmény. Magában foglalja kábítószer jogellenes birtoklását, termelését, előállítását, terjesztését, szállítását, behozatalát és kivitelét, illetve mindennemű kábítószerhez kapcsolódó művelet finanszírozását. Mivel a Franciaországban 2012-ben a kábítószer-kereskedelemre vonatkozóan rögzített adatok nem tartalmazzák a csendőrség által nyilvántartásba vett eseteket (azaz megtörik a sorozat), a 2011. referenciaév összesített kábítószer-kereskedelmi adataival való összehasonlítás félrevezető lehet. Az EU-28 területén – más bűncselekmény-kategóriák kapcsán megfigyelt tendenciákkal összehasonlítva – a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő bűncselekmények terén viszonylag kis mértékű csökkenést (–5%) regisztráltak a 2007–2012 közötti időszakban (lásd a 2. ábrát). Ezzel szemben Skóciában (–48%) és Észtországban (–40%) jelentős mértékben csökkent a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó bűncselekmények száma (lásd a 7. táblázatot), és a legnagyobb tagállamok némelyikében szintén kisebb mértékű (Németország esetében például 26%-os) visszaesést tapasztaltak. Különösen nagy mértékű csökkenést jegyeztek fel Magyarországon, azonban ennek hátterében elsősorban az adatsor megtörése állhat. A legtöbb tagállamban (18 tagállamban, valamint Észak-Írországban, illetve Angliában és Walesben) mindamellett összességében nőtt a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó bűncselekmények száma a 2007–2012 közötti időszakban, legnagyobb mértékben Litvániában és Svédországban, ahol az ilyen típusú bűncselekmények száma több mint kétszeresére nőtt ezekben az években. Ezenfelül a 7. táblázatban felsorolt harmadik országok közül Törökországban 2007 és 2012 között több mint háromszorosára nőtt a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó bűncselekmények száma.
A rendőrök száma stabil maradt
A rendőrökre vonatkozó statisztika magában foglalja a bűnügyi, közlekedésrendészeti, egyenruhás és települési rendőrséget, valamint a határőrséget, a csendőrséget és a városőrséget, azonban nem terjed ki a civil személyzetre, a vámőrségre, az adórendőrségre, a katonai rendőrségre, a titkosszolgálati rendőrségre, a különös célú tartalékos rendőrökre, a rendészeti egyetemek hallgatóira és a bírósági rendőrségre. Mindamellett az egyes joghatóságokban eltérések lehetnek a fogalom meghatározásában. Az EU-28 területén az elmúlt években összességében stabil maradt a rendőrök száma. Észak-Írországot és Bulgáriát nem számítva a rendőrök száma 2,3%-kal nőtt az Unióban a 2007–2012 közötti időszakban (lásd a 8. táblázatot). 2012-ben az uniós tagállamok közül Olaszország, Spanyolország és Németország rendelkezett a legnagyobb létszámú rendőri erővel: ebben a három tagállamban összpontosult az Unió teljes rendőri állományának 45%-a. A lakosság létszámához viszonyítva Cipruson volt a legnagyobb, Finnországban pedig a legkisebb a rendőrök aránya (100 000 lakosonként 631, illetve 151) a 2010–2012-es időszakban (lásd a 4. ábrát). A 2007–2009, valamint a 2010–2012 közötti időszakban Magyarországon és Észtországban (bár az adott időszakban mindkét tagállam esetében megtört az adatsor), valamint Belgiumban, Spanyolországban és Görögországban jelentős mértékben nőtt a rendőrök lakossághoz viszonyított aránya. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban ez az arány Franciaországban és Cipruson csökkent legmeredekebben.
A fogva tartottak arányának stabil emelkedése
A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottakra vonatkozó számadatok a felnőtt és fiatalkorú elítélteket és az előzetes letartóztatásban lévőket tartalmazzák; az adat a büntetés-végrehajtási intézetek összes típusára kiterjed. A statisztika nem tartalmazza azonban a közigazgatási okokból (például a bevándorlói jogállásra irányuló vizsgálatok miatt) fogva tartott személyeket, akik nem követtek el bűncselekményt. 2012-ben (Skóciát nem számítva) mintegy 643 000 személyt tartottak fogva büntetés-végrehajtási intézetben az EU-28 területén; számuk 2007 és 2012 között 7%-kal nőtt ebben a térségben (lásd a 9. táblázatot). Máltán ebben az időszakban kicsit több mint felével (53%), Olaszországban és Szlovákiában pedig némileg több mint egyharmadával (35%, illetve 34%) nőtt a fogva tartottak száma. A 9. táblázatban felsorolt harmadik országok közül Liechtensteinben (97%), Montenegróban (51%) és Törökországban (41% a 2007–2011 közötti időszakban) számoltak be jelentős (relatív) növekedésről. (Montenegró esetében megtörik az idősor, ami részben magyarázhatja a különlegesen nagy mértékű emelkedést.) Az 5. ábra a 2007–2009, illetve 2010–2012 közötti időszakok átlagában mutatja be a fogva tartottak lakossághoz viszonyított arányát. Ez a mutató mindkét időszakban a három balti tagállamban volt a legmagasabb: Lettországban az arány stabil maradt, míg Litvániában nőtt, Észtországban pedig csökkent a két időszak között. Az EU-28 (Skóciát kivéve) átlaga a 2010–2012 közötti időszakban 100 000 lakosonként 128 – míg a 2007–2009 közötti időszakban csak 125 – fogva tartott volt. A 2010–2012 közötti időszakban a legalacsonyabb arányt a skandináv tagállamokból és Szlovéniából jelentették (100 000 lakosonként 60–72 fogva tartott).
Adatforrások és adatok rendelkezésre állása
Az Eurostat 1950 óta tesz közzé bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikákat a nyilvántartásba vett összes bűncselekményre vonatkozóan, 1993 óta pedig az egyes bűncselekménytípusokra vonatkozó számadatokat is. Az adatbázis 1987-től kiegészült a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak számára vonatkozó statisztikákkal, valamint 1993-tól a rendőrök számára vonatkozó adatsorokkal.
Az Egyesült Királyság esetében külön számadatokat tartunk nyilván Anglia és Wales, Skócia, valamint Észak-Írország önálló joghatóságaira vonatkozóan.
A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák összehasonlításának főszabályként nem a szinteken, hanem a tendenciákon kell alapulnia, abból a feltételezésből kiindulva, hogy az adott ország nyilvántartási rendszerének jellemzői időben változatlanok maradnak. Az idősorokban azonban számos törés és egyéb módszertani/meghatározásbeli változás figyelhető meg.
Az egyes országok bűnügyi statisztikáinak összehasonlítását egy sor tényező befolyásolhatja, többek között az alábbiak:
- eltérő jog- és büntető igazságszolgáltatási rendszerek;
- a bűncselekmények bejelentésének és rendőrség általi nyilvántartásba vételének aránya;
- a bűncselekmények nyilvántartásba vételének időzítésében mutatkozó különbségek (például a rendőrségnek történő bejelentéskor vagy a gyanúsított azonosításának időpontjában stb.);
- a bűnhalmazat számítására vonatkozó előírások közötti különbségek;
- a bűnözésre vonatkozó átfogó számadatokba belefoglalt bűncselekmények köre közötti különbségek.
Következésképpen a közölt információk elemzése során körültekintően kell eljárni.
A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak számára vonatkozó adatokat szintén számos tényező befolyásolhatja, többek között az alábbiak:
- a bíróságok által elbírált ügyek száma;
- a szabadságvesztés-büntetések százalékos aránya;
- a kiszabott szabadságvesztés időtartama;
- az előzetes letartóztatásban lévők száma;
- a felmérés végrehajtásának napja (különösen amnesztia vagy egyéb, korai szabadlábra helyezéssel járó intézkedések esetén).
A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma a felnőtt és a fiatalkorú fogvatartottak számának összege (az előzetes letartóztatásban lévőkkel együtt) minden év szeptember 1-jén. E számadatok magukban foglalják a büntetés-végrehajtási igazgatási létesítményekben, a fiatalkorú bűnelkövetők javítóintézeteiben, a kábítószerfüggők kezelését végző intézményekben, pszichiátriai klinikákon vagy egyéb kórházakban tartott elkövetőket is.
Az Eurostat jelenleg is lépéseket tesz a bűnügyi statisztikák uniós tagállamok közötti összehasonlíthatóságának javítása érdekében. A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák összehasonlításra alkalmasabb rendszerének kidolgozását „A bűnözés mérése az EU-ban: statisztikai cselekvési terv 2011–2015” című bizottsági közlemény (COM(2011) 713 final) vázolja.
Háttér
Az Európai Unión belüli határellenőrzések fokozatos eltörlése jelentősen előmozdította az európai polgárok szabad mozgását, egyúttal azonban a bűnözők dolgát is megkönnyítette, különösen amiatt, hogy a bűnüldöző szervek és a büntető igazságszolgáltatási rendszerek illetékessége rendszerint az államhatárokig terjed.
Az Amszterdami Szerződés elfogadása óta az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség biztosítását. E célkitűzést fejlesztette tovább 2004-ben a Hágai Program, amely a következő tíz kiemelt területet jelölte meg: az alapvető jogok és az uniós polgárság erősítése; terrorizmusellenes intézkedések; kiegyensúlyozott megközelítés kialakítása a migráció vonatkozásában; az uniós külső határok integrált igazgatásának kialakítása; közös menekültügyi eljárás kidolgozása; a bevándorlás pozitív hatásának maximalizálása; az adatvédelem és a biztonság közötti megfelelő egyensúly megteremtése az információcsere terén; a szervezett bűnözés elleni küzdelem stratégiai koncepciójának kidolgozása; a valóban a jog érvényesülésén alapuló európai térség biztosítása; valamint a felelősség megosztása és a szolidaritás.
A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául a tagállami bírák által hozott határozatok kölcsönös elismerése szolgál majd, ennek érdekében pedig számos olyan eszközt dolgoztak ki, amely megkönnyíti a tagállamok közötti gyakorlati együttműködést.
A bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási statisztikák harmonizációja és fejlesztése érdekében végzett munka keretében az uniós tagállamok megállapodtak a bűncselekmények meghatározásainak, valamint az egyes bűncselekménytípusokért kiszabott büntetések szintjének közelítéséről.
Lásd még
- Crime trends in detail (angolul)
- Government expenditure on public order and safety (angolul)
- Social protection statistics (angolul)
Az Eurostat további információi
Kiadványok
- Trafficking in human beings — 2013 edition — Munkadokumentum (angolul)
- Money Laundering in Europe — 2013 edition — Munkadokumentum (angolul)
- Trends in crime and criminal justice, 2010 — Statistics in focus 18/2013 (angolul)
Adatbázis
- Bűnözés és büntető igazságszolgáltatás (crim), lásd (angolul):
- A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények (crim_gen)
- A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények – NUTS 3 szintű régiók (crim_gen_reg)
- A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények: városokban elkövetett emberölések (crim_hom_city)
- A rendőrség által nyilvántartásba vett bűncselekmények: historikus adatok (összes bűncselekmény) 1950–2000 (crim_hist)
- Rendőrök száma (crim_plce)
- A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma (crim_pris)
- A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma: historikus adatok 1987–2000 (crim_pris_hist)
Tematikus anyagok
- Bűnözés és büntető igazságszolgáltatás (angolul)
Módszertan/metaadatok
- Bűnözés és büntető igazságszolgáltatás (ESMS metaadatfájl — crim_esms) (angolul)
A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)
Egyéb információk
- A Bizottság közleménye (COM(2006) 437 végleges): A bűnözéssel és a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos statisztikákra vonatkozó átfogó és koherens EU-stratégia kialakítása: az EU cselekvési terve a 2006–2010-es időszakra
- A stockholmi program — A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa (Hivatalos Lap C 115., 2010.5.4., 1. o.)
- Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban (Hivatalos Lap C 53., 2005.3.3., 11. o.)
Külső hivatkozások
- A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (angolul)
- Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala — Adatok és elemzések (angolul)
- Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (angolul)
- Európa Tanács (angolul)
- European Sourcebook of Crime and Criminal Justice Statistics — 4th edition (angolul)
- Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (angolul)
Jegyzetek
- ↑ Például Görögország, Ciprus, Luxemburg, Izland és Liechtenstein nem tartja külön számon a lakásbetöréseket, hanem együttesen veszi figyelembe az összes betörést (üzletek, garázsok stb.), ezért adataik nem hasonlíthatók össze közvetlenül az egyéb országokéival, amelyek csak a lakásbetörést tartalmazzák.